A magyarság megjelenése a Kárpát-medencében

Rédei Károly (1998/27) szerint a Kárpát-medencében kialakult magyar nemzet etnikai genetikai kontinuitásának helyzete hasonló a finnekéhez. Ugyanúgy ősinek – időben visszafelé – meghatározhatatlannak tekinthető antropológiai értelemben. Nyelvi, kulturális és bizonyos mértékig genetikai értelemben vett magyar jelenléttel azonban csak 1100 éve számolhatunk a Kárpát-medencében.

Ez az álláspont hallgatólagosan feltételezi, hogy a honfoglalók gyakorlatilag üres Kárpát-medencébe érkeztek, vagy hogy az itt talált más nyelvű lakossághoz képest jelentős többségben voltak. Máskülönben ugyanis a magyar nyelv elveszett volna az idegenek tengerében.

A régészet szerint azonban a Duna-völgy nem volt üres, Árpád népe pedig nem volt többségben az őslakosokhoz képest. Ezért a magyar nyelvet nem hozhatták ide elsőként a honfoglalók. Itt volt az már korábban is. 

Rédei állítását megcáfolja a Tarih-i Üngürüszben megőrződött hagyomány is, amely egyértelműen arról szól, hogy Árpád népe ősei örökébe tért vissza s itt véle azonos nyelven beszélő népet talált.

A Mario Alinei által feltárt etruszk-magyar rokonság – annak fényében, hogy az etruszkok ősei a Kárpát-medencei urnasírosok közül vándoroltak Itáliába – már a bronzkorban is magyarnak mutatja a Duna-völgy lakosságát. Ezzel Rédei Károly (és a finnugrizmus) egyébként is minden alátámasztást nélkülöző álláspontja a tudománytörténet meghaladott téveszméi közé került.

A modern tudomány ismét csak a magyar krónikák elejtett, rövid tudósításait támasztja alá.