A lefordított lexémák száma elegendő az etruszk nyelvből a magyar nyelv irányába megvalósuló fonetikai fejlődések elemzéséhez, a morfológiai elemzéshez azonban nem. Az esetgyűjtemény még túlságosan szűk korlátok között van ahhoz, hogy általa a morfológia megfelelően bemutatható legyen.

Az uráli nyelvek morfológiai differenciálódásának mértéke az indoeurópai nyelvekéhez képest egyébként is sokkal nagyobb. Ez nemcsak a finnugor nyelveknek a szamojéd nyelvhez való hasonlításakor érvényes megállapítás, hanem a finnugor nyelvek egymás közti összevetésekor is, és ami számunkra fontosabb, még a magyar nyelvnek a többi uráli nyelvhez való viszonyításakor is.

Az etruszk nyelv az ősmagyar és a mai magyar nyelv kialakulása közötti átmeneti időszakot képviseli. Ennek megfelelően morfológiája, legalábbis annak nagyobb része, még nem ugyanaz, mint a mai magyaré, hanem annak korábbi, ám a későbbiekben részben megújított szakasza. (Alinei/2005/349-351)