Etruszk-magyar nyelvi-kulturális kapcsolatok (2)

Az írásreform folyamatának köszönhetően a Kr. e. VII-V. századi etruszk írásemlékekben már csak 23 betű fordul elő, a későbbiekben pedig csupán 20 (Pallottino/1980/211).

Ez arra vall – írja Götz László – hogy az etruszk ábécé kialakulása a VII. századnál sokkal korábbi időkbe nyúlik vissza, abba a korba, amikor még használták a zöngés zárhangokat. Ezzel viszont az etruszk ábécé görög eredetének feltételezése valószínűtlenné válik, mert a görögök maguk is csak a VIII. században vették át a föníciai eredetűnek tartott ábécéjüket.

Hozzátehetjük: semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy az etruszkok írást nem ismerő népként jöttek volna el a kisázsiai hazájukból (Kr. e. 1 100 és 1 000 táján), amikor Kisázsiában, az Égeikumban és Földközi-tenger keleti partjainál a görög és a föníciai írást megelőzően is fejlett, magánhangzókat is jelölő írásrendszereket használtak. Ha az etruszk írás hasonlít a görögre, a székelyre, vagy a föníciaira, akkor annak az lehet az oka, hogy a ezek a népek ugyanabból a kisázsiai íráskultúrából merítettek.

Erre utal ama tény is, hogy a magyar számrovás közelebb áll az etruszk számrováshoz, mint a latinhoz.