Nyilvánvaló, hogy ez rögzült be gyermekkorodban :), de nem kell szégyellned, számomra is vonzóak a régi megközelítések. Például határozottan sajnálom, hogy a számítógépek nem olyanok lettek, mint a filmbeli falat betöltő jószág (bár ahhoz azért lusta lennék, hogy állva dolgozzak...) Az egyhangúan egységes PC-k és a háziasszonyok számára is hozzáférhető, túlcicomázott Windowsok fontos vívmányok, de ugyanakkor a számítástechnika kétségtelenül elvesztette korábbi varázslatos bensőségességét.
Az Alfában viszont a végsőkig fokozódik a kezelőpultok ezoterikus jellege, hisz még csak feliratok sincsenek a tömött billentyűsorokon, az ember érzi, hogy minden egyes lenyomott billentyűnek fontos és egyedi hatása van az eseményekre, és csak az igazi bevatottak tudhatják, hogy mi az. :)
Egyik kedvenc jelenetem, amikor Kano minimálkapacitásra állítja a gépet, amit az egyre lassuló duruzsolással, majd néhány megnyugtató csippantással nyugtáz. Hát igen. A valósággal semmilyen összefüggésbe nem hozható a dolog, viszont a sci-fin felnőtt ember számára EZ a számítógép!