Sztem tljesen norm gyerekeid vannak az leírtak ( már korábban is ) alapján. Ezek az életkori sajátosságok, mint dac-korszak, stb. Ezen mind át kell esniül a fejlődés folyamán.

Én csak azért vittem pszichológushoz, mert spec helyzet volt, és nem elég, hogy a kicsi betegen született, mire végre kijöttünk a kórházból vele, és egy kicsit megnyugodott a család, akkor a tesóm ( együtt lakunk ) szenvedett súlyos autóbalesetet. Akkor meg mindenki miatta volt ideges, és bármennyire is próbáltuk nem muttni a gyerekeknek, igen érzékeny csápjaival uyge mindent érzékel.

És milyen igaz az a mondás, nem hülye csak kicsi. Úgy gondoltam inkább nézze meg szakember, biztos ami ziher alapon.

Nekem most a pici van egy dac-korban ( úgy tudom többször is előjöhet ). Ha nem tetszik neki valami, igen fura dolgokra képes. A barátnőm fia meg ilyenkor nem vett levegőt, és képes volt teljesen elkékülni. Ugye ilyenkor szülő megijed, a gyerek meg hamar rájöhet, evvel lehet zsarolni palimadár szülőt! Ilyenkor sztem a következetesség a legjobb recept. És van úgy, hogy semmi kedvem válaszolni hatszázadszor a de mi van akkor... kérdésre, és szoktam nekik mondogatni, hogy most fáradt vagyok, kihagy az agyam, de szívesen utánna nézek neki később. Általában megértik. Mint azt is, ha szólok, hogy tanulnék, maradjanak csöndben. Elmagyaráztam, hogy avval, hogy tanulok, és jó bizit szerzek, később jobb munkával több pénzt kereshetek. Ugye minden szentnek maga felé....  elkezdett azon agyalni, mit kér/kap majd akkor. Viszont azt már hiába magyaráztam, hogy még 1-2 év, most tekjesen jól elvan avval, hogy majd kap valamit.

Ja! Előbb utóbb hozzászokik a bölcsihez. Meg az ovihoz. Más környezet, más "szabályok". És nekem is modták a gondozónők, hogy egészen kicsit sírt, aztán tök jól elvolt. És ez jobban viseli meg a szülőket, mint a gyereket.

Amíg nincs a viselkedésében extrém felesleges idő és pénzpocsékolás a pszichológus. Amiket írsz róluk, tök átlagos és normális dolgok! :))