A sárkány csak max lovagot! A királylányt őrzi :))

Ja tényleg! Erről egyébként mindig eszembe jut az a vicc, hogy a fáradt sárkány lerogy a karosszékbe, és azt mondja: Jönne már valaki ezért a királylányért. Hát nem érti meg, hogy nekem csak fejből jutott hétszeresnyi? (Na ezt nem éppen gyerekmeséből vettem, talán egy Playboy lehetett....)

Van egy nagyon jó ( sztem legalábbi jó ) könyv, a címe: 1000 kérdés, 1000 válasz. 

Majd megnézem akkor. A gyógyító meséket ismered? Még régebben láttam egy könyvesboltban, csak akkor még nem volt aktuális. Most olyan meséket keresek, amelyek oldják a feszültséget, testvérekről szólnak vagy felkészítenek az ovira-bölcsire. Pl. néha elmesélek egy történetet egy kisgyerekről, akit reggel elvisz az anyukája az oviba, utána elmegy dolgozni, majd elmesélem, mit csinál a kisgyerek egész nap. Nem akarom, hogy a lányom szeptemberben szembesüljön azzal, hogy hoppá, anya nem lesz ott vele egész nap, mint a játszótéren.

( Meg persze biztos ami biztos elvittem gyerekpszichológushoz, és ő se talált semmi kirívót )

Azon gondolkozom, hogy én is elvinném a lányokat egy beszélgetésre, szerinted van értelme akkor is, ha amúgy nincs különösebb baj? Szerintem sem rosszabbak, sem jobbak a többi gyereknél. A nagy néha aranyosan játszik másokkal, néha hisztériás rohamot kap egy-egy gyerektől, már ha csak ránéznek is. Egyedül is szépen elfoglalja magát hosszabb ideig. Ha valami erősebb stressz éri, éjszakára belázasodhat. A kicsinél meg félek, hogy a bölcsire elég érett-e, bár anyukámmal jól elvan akár éjszakára is, de ha a barátnőmmel sétálok, és eltűnök pl. egy WC-ben, azt végigüvölti. Vagy ha valami nem tetszik neki, szabályosan a földhöz vágja magát. Volt, hogy a nagyobb elvett tőle valamit, akkor dühében leguggolt és ököllel verte a padlót. Tudom, hogy rengeteg ilyen gyerek van, láttam én már kislányt, akivel képtelenség volt bemenni egy játszótérre, mert úgy hisztizett, mostanra aranyos kislány lett belőle, aki szívesen játszik másokkal. Van értelme pszichológushoz fordulni, vagy csak fölösleges időpocsékolás? Mondanak valami értelmeset, vagy csak a szakirodalmat szajkózzák? Mondjuk én eleve olyannal akarok beszélni, akinek legalább két saját gyereke van és otthon volt velük GYES-en. Egy olyan, aki tudja, milyen egy alvás nélküli éjszaka után felelni az ötszázadik "mit eszik a kismadár" kérdésre, és nemcsak az észt osztogatja otthon az asszonynak is, de a kakis pelenkától már fintorog. Szerintem 10 év szakmai tapasztalat ér fel 1 év GYES-sel.