".... A kelet-európai nyelveket azért neveztem a fejezet elején fonetikusnak, mert a kelet-európai szemlélet úgy teszi föl a kérdést: „hogy kell ejteni ezt a betűt?” – a nyugati pedig úgy: „hogy kell ejteni ezt a szót?” Nyugaton a betűk hatással vannak egymás ejtésére, sokszor nemcsak a szomszédokéra, hanem távolabbiakéra is (például az angol „lit” ejtése lit, a „lite” viszont lájt) – Keleten ez kevésbé fordul elő. Megesik azért itt is, például a szlovákban, amelyben ugyanúgy megvannak a ď, ň és ? betűk, mint a csehben, de csak mély magánhangzó előtt és szó végén használja őket, a magas magánhangzók lágyítanak, akár az oroszban. Hasonló történik a lengyelben is. De Keleten ez ritka, s csak nagyon szabályozott formában fordulhat elő....."

A kiemelt rész alapján hogyan lehetne egyáltalán egységes HANGVÁLTOZÁSI EGYEN-TÖRVÉNYEK szerint vizsgálni a nyelveket ???