Nohát, ha ez igaz, akkor bepótolhatom azt, amit elszalasztottam 3 éve...

Nagyon szégyellem, de nem voltam a Szigeten.

 

Az elmúlt napokban olvasgattam végig a fórumot és néhány dologra volna némi véleményem, ha érdekel megosztom veletek.

 

1. Hol lehet  a neten az Üvegszendvicshez hozzájutni? Igaz Gallup beírásai hosszadalmasak voltak, de lehet hogy mindenkivel ellentétben én élvezettel olvastam ezeket. Sajnos az utóbbi két évben nagyon kiestem az események követéséből, de szeretném pótolni.

 

2. Döbbenten olvastam az "új" lemez lehordását többektől. Akkor is ha két lemez között 4 év telik el, nem lehet azt várni, hogy mindig új irányzatot találjanak és mindenkinek tetszőt nyújtsanak. Szerintem ez a lemez is Cure és a maga nemében ez is ugyanolyan jó, mint a többi. Csak közben ők már 40-45 évesek lettek és másképp szemlélik a világot, mint mondjuk a Disintegration korában.

 

3. 1987-ben építőtáborban voltam. Egy osztálytársam áradozott a Kyoto song-ról. Én a nagy Modern Takony-os, meg diszkópatkány, mondtam neki, hogy mutassa meg, csak ne erőszakoskodjon végre. Mikor meghallgattam, megkértem őt, hogy egy 60 perces kazettát a jobb számokból állítson össze. Felmentem hozzá, ő meg csak erősködött, hogy hallgassak meg többet is. Á nem, mondtam, elég lesz ez nekem. 2 hónapi kazettahallgatás után, egy pár diszkókazettámat feláldozva, megbeszéltem egy időpontot vele és az addigi összes nagylemezt átvettük. Szédületes volt. Teljesen belezúgtam az egészbe. A koncerten nem a dühöngőben álltam, hanem a nézőtéren, de szerintem úgy néztek rám, mint a bolondra. A koncert végén zokogtam, hangom az már nem volt és valóban úgy éreztem, mint valami lelki orgazmus. Remélem nem hangzik hülyén. Mindezt úgy, hogy farmerban teljesen normális fiatalként éltem meg. Szóval annyira mélyen bennem van és mindennapi gondolataimat is átszövi, hogy az már szinte félelmetes. A pesti koncert pedig azóta is bennem ég. A Cold és Faith csodálatos volt. A forest pedig nagyon hosszú, kb 10-11 perc.

 

Meg tudjátok ezt érteni. Most 35 vagyok és sokminden lekopott rólam a 20-as éveimből de a Cure-őrület nem. Most is ugyanolyan erősen él bennem.