Ez a R. japonicum 10 éve van nálunk. Egy 100 literes edénybe van besüllyesztve, fele erdei lombföld + fele balti tőzeg keverékben. Ennyi éve nem cseréltem a földjét. Csal annyi, hogy tavaszonta amikor tápozok terítek rá egy tenyérnyi friss földet. Ez a fajta azálea az első szerzemények egyike és abszolút télállónak bizonyult. Ugyanilyen télálló azáleám a "Persil" és a "Giant Fireglaw" is.

Pl. a R. schliffenbachii már nem birta a 4-5 évvel ezelőtti tartósan -20 fok alatti hideget.

A képen nem látni, de talajtakaró növények vannak a rodi alatt ( kis meténg és borostyán). Ezek védik a talajt a nyári átmelegedéstől, ill. télen az átfagyástól. Kezdetben volt úgy, hogy télen pusztult el a rodim. Nem elfagyott, hanem kiszáradt.

A téli kiszáradás veszélye az örökzöldeknél lehet leginkább, mert ők kisebb mértékben télen is párologtatnak, és fagyott állapotban a vizet nem tudják felvenni.

Ugye mennyi mindent meg kell tennünk azért, hogy szép rodijaink legyenek. Mennyivel könnyebb dolguk van e téren pl. az angoloknak!