Igazából kettős mércének tartom, hogy míg az európai jobboldal "kereszténydemokratának" vallja magát vagyis a nevében egy vallást használ jelzőként, rendszeresen hivatkozik Istenre és törvényeire, a Bibliára (különösen kis hazánkban), a kereszténység értékrendjére, ráadásul az állam a költségvetésből támogatja az egyház intézményeket, aközben itt Európában teljesen kiakadunk azon, ha egy török politikus kiejti a száján Allah nevét, egy török iskoláslány önszántából csadort húz vagy egy török párt nevében ott az iszlám.

 Nem hiszek abban, hogy az iszlám világban, vagy akár Irakban is létrejöhetnek rövidtávon belül teljesen nyugati mintájú, abszolút szekuralizált demokráciák. Nem léphetünk át több évtizednyi történelmi utat, amin a iszlám államok többsége még nem vagy még nem teljesen ment végig, különböző, de nem faji, etnikai sajátosságoknál fogva. Európa még a nagy francia forradalom után is hosszú ideig forgolódott a klerikalizmus ágyában, nem is beszélve a katolikus egyház spanyolországi befolyásáról anno. Nem várhatjuk el a törököktől, hogy modern államuk létezésének kevesebb, mint 90. évében hipp-hopp áttérjenek a francia mintára, amit egyébként kevesen követnek a kontinensen. Időt kell adnunk nekik, valamint lehetőséget a szekuralizmust erősítő gazdasági fejlődés erősítésére. Erre nagy lehetőséget adhat az EU-csatlakozás.