Qedrák: "nem látom, hogy a nyelvtörvények szerint megfelel-e , hogy pl. az angol szavakból elhagyjuk csak úgy az L-hangot."

 

rovó: annak idején Grimm és társai úgy alkották a nyelvtörvényeket, hogy megnézték, két nyelv (nyelvállapot) között milyen szabályszerűnek látszó változások, eltérések vannak. Amikor ilyesmire bukkantak, akkor azt leírták, majd kinevezték hangtörvénnyé.

 

Ezek szerint a mi esetünkben vagy azt kell megállapítani, hogy az angol őséből a magyarba került szavak egy részében az l elhalkul; vagy azt, hogy a magyar őséből az angolba került szavakba beszúródik egy l; vagy azt, hogy a közös ősből az angolba került szavakban megmarad, a magyarba került szavakban viszont elvész az "l". Le van írva, már csak hangtörvénnyé kell kinevezni.

 

S ugyan miért ne járhatnánk el így? Legyen ez a najahuha-rovó hangtörvény! Tudtommal nincs rögzítve semmiféle jogszabályban, hogy hangtörvényeket csak a hazudozók fogalmazhatnak meg; vagy hogy a hangtörvények a magyar és az angol rokonságát nem ismerhetik el.

 

***************************************************

Az, amit itt láttál, éppen arra példa, amit Marcantonio kifogásol a finnugrász hangtörvényekben, hogy általában csak egyetlen hangra (például a szó első hangjára) vonatkoznak, a szó többi hangjával nem foglalkoznak a nyelvészek sem, meg a hangtörvények sem.

 

Itt most (az l esetében) egy szó belsejében lévő hangváltozást láthatsz bámuló szemeiddel.

 

*****************************************************

 

Qedrák: "A 33 szó nagy része hangutánzó, vagy hangutánzó elemeket tartalmaz. (pl. csatt, csobogó, szürcsül stb.), és továbbiak visszavezethetőek hangutánzó, vagy hangfestő szavakra (pl.: buborék, fecseg, csapás stb.)."

 

rovó: A hangutánzó szavakra is érvényesek a hangtörvények. Ez az új legalábbis érvényes. Igaz, najahuha?