Ebben igazad lehetne, de én egyrészt az "intelligenciáról" beszéltem, mint emberi fogalom. Ez pedig azért fontos, mert nagy különbség az Isten meg az ember között a mindentudás. Az intelligencia az olyan gondolkodás egyik jellemzője, aminek szükséges eleme a megértés, felfogás. Az Isten nem ilyenfajta gondolkodással rendelkezik - minthogy nincs szüksége befogadásra, a tudásába való beépítésébe új dolgoknak, hiszen mindent tud, a léte első pillanatától kezdve.

Másrészt a "vágyakról", "problémákról" beszéltem, ami pedig egó, vagy ha jobban tetszik, személyiségi jellemző. Az őzzel arra a buddhista mesére akartam utalni, mikor a szellemi fejlődésében meglehetősen előrehaladott valaki, akinek a neve nem jut eszembe, "elbukott" egy őzhöz való ragaszkodásán. A következő életében őzként kellett újjászületnie, aztán már nem kellett többé. Vagyis emberi értelemben vett vágyak és problémák nem létezhetnek isteni körökben. Ezt nem én állítom, hanem a hitek különböző útjai. :)))

Mindenesetre, ezeket nem azért nevezem antropomorfizálásoknak, mert alulról nézek felfelé, hanem azért, mert az isteni jelleggel nem férnek össze (fentebb megmagyaráztam, hogy miért). Csak az emberivel. És mégis ezekkel jellemzed az Istent. Ez az én számomra azt jelenti, hogy nem tudsz kilépni az emberi sémákból. Isten persze sokféle lehet, de érdekes kérdés, hogy miért látod őt emberinek ezekben a kérdésekben - mikor ezekben a kérdésekben egyáltalán nem logikus az emberhez hasonlósága.

Nyilván mondhatod, hogy attól még, hogy Istennek nincs szüksége intelligenciára, attól még lehet intelligens, meg mondhatod azt is, hogy attól, hogy az Istenhez vezető úton el kell engedni bizonyos vágyait a személyiségnek, még Istennek lehetnek vágyai és mondhatod azt is, hogy a világ nem feltétlenül logikus, és igazad van. De ilyen alapon a véletlenben is lehetne hinni.