Laurens a számmból vette ki a szót :-) Jack McDuff koncertlemezének a 3.száma, csak perka natúr. Tényleg szuper.

Jimmy Smith The Cat lemeze azért nagyon jól sikerült Lalo Schifrin közreműködésével, de ez a finom amerikai krimis, bigbendes hangulatú lemezei közül az Any Number Can Win talán a legjobb, meg a Bashin'. Ennek ellenére én speciel jobban szeretem a Verve előtti korszakát (Blue Note) és onnan is a koncertfelvételeit. A legcsúcsabb az 58-as Groove in Small's Paradise, ahol óriásit játszik. Szünetben a csajok nyávogják neki hogy Dzsimmiiii és az uccsó számban a többiek levonulnak a színpadról, ő csak játszik tovább, tiszta őrület, a lezlit szétforgatja, akkord-dallam lassan lényegtelenné válik, míg fejbe nem vágják.

De van egypár stúdiószáma is szólóban, az is figyelemreméltó.

A későbbi lemezeiből a Portugese Soult javallom kb 73-ból.

Ja, van egy Rhoda Scott dvd-m. A királyi televízió archívumából kimásolt komplett 72-es és 73-as stúdiókoncertjei még a le nem adott számokkal is. Direkt, színes hifi másolat a nagy Ampex korabeli videóról menüzve, trackelve. Kb másfél óra.

Angol C3-as, előbb egysebességes, majd kétsebességes lezlivel, szakállas dobosmukival.