Megint az ősi kérdésnél vagyunk: mehet-e minden a maga útján.

      Nem biztos, hogy tehetünk olyan egyszerű és egyértelmű megállapításokat, mint az, hogy "az emberi faj az evolúció teremtménye nem az intelligens tervezőé". A mondat egyik fele nem zárja ki a másikat, logikalag egyáltalán nem biztos, hogy helyesen járunk el, ha szembeállítjuk őket egymással.

      Ha én megkérlek rá, hogy csinálj nekem kávét és megkapod az összetevőket meg az elkészitésükhöz szükséges eszközöket, akkor az eredmény színre és zamatra nézve igencsak sokféle lehet. De nagy valószinűséggel mégiscsak kávé.

      A létezésnek nem csak egy szintje lehet, az, amit közvetlenül megtapasztalsz. Sőt, a tudományos világkép is azt bizonyítja, hogy nem egy szint létezik. Ami történik azt áthatják a szabályok, és magukat a szabályokat is más szabályok körei alakítják. Az, hogy egy kis emlős az evolúció többfajta útján indulhat, nem jelenti azt, hogy mindenfajta úton elindulhat. A szabályok behatárolják a lehetőségeket. Ebben az értelemben a teremtő nem "hagyta magára" a világot.

      De veheted magát az embert is. Szabad akarata sok mindent megenged a számára, sok mindent viszont mégsem tud megtenni, megint másokat megtehet, de pusztulását okozzák. Kötik a szabályok.