"...Az etruszk kutatások egyik első és legfontosabb eredménye kétségkívül az etruszk
tisztségnevek azonosítása volt. Mind a későbbiekben felsorolt nevek, mind pedig maga
az etruszk tisztségviselői rendszer nagy figyelmet kapott a kutatók részéről már a
tudományos kutatás első éveiben is. A tisztségnevek kérdésköre volt az egyik
legvitatottabb ügy az etruszk kutatások történetében. Azonosításuk a modem
etruszkológia német alapítóinak, Karl Otfried Müllemek, Wilhelm Deeckének és Carl
Paulinak köszönhetően már a XIX, század második felében sikerült. A témával
kapcsolatos első monográfia is Deecke (1884) nevéhez fűződik. A dán Alf Torp és S.
P. Cortsen is folytatott kutatásokat a tisztségekről, melyeket a német Leifer
munkája követett. Alapvető továbbá a belga etruszkológus, Roger Lambrechts Essai sur
les magistratures des répubiques étrusques című könyve is. Ezzel egy időben és az
elkövetkező évtizedekben sem voltunk híján fontos megállapításoknak olyan tudósoknak
köszönhetően, mint Santo Mazzarino, Massimo Pallottino, Jacques Heurgon,
Giovannangelo Camporeale, Mario Torelli, Mauro Cristofani és Helmut Rix. Legutóbb
Adriano Maggiani tekintette át a kérdést fontos - a feliratok és ábrázolások terén
elért kritikai eredményeket is felhasználó - tanulmányában. Ebben csoportosította
egyfelől az összes tisztségnevet tartalmazó feliratot, másfelől a tisztségviselők
legfőbb ábrázolásai módjait, ily módon teremtve meg az eddig elért eredmények újabb,
alapvető fontosságú összefoglalásán.
(. Meg kell említenünk Agostiniani tanulmányát is, a Condiderazioni linguistiche su
alcuni aspetti delta terminologia magistratuale etrusca (Észrevételek az etruszk
tisztségviselői terminológia néhány nyelvészeti vonatkozásáról) címűt.)

Míg Lambrechts könyvében három tisztségre (zilad, maru, purd) helyezte a hangsúlyt,
addig Maggiani a többire is kiterjesztette elemzését. Ő előfordulásuk gyakorisága
szerinti csökkenő rendben sorolta fel azokat. Nevezetesen zil, zili, zilac, zilc,
zilad és származékaik; maru és származékai; purd/purt- és származékaik; camdi,
cande, candce. Majd cep-, bizonytalannak tekintett; a latin eredetű macstr-
(magister "elöljáró"), amely kutatásunk szempontjából érdektelen; eisnevc. Ez
utóbbira csupán egyetlen példa létezik, és mivel jelentése az "istenséghez" kötődik,
más jelentéstani kategóriába tartozik...."