Emlék:

Álmomban újra megjelent
Az öngyilkos, sápadt férfi.
Nagyon régen nem gondoltam már rá,
Megbocsátottak-e neki?

Beteg, részeg önpusztítást,
Szerelmekben gyalázatot,
Isten útján botladozva járást,
És végül a gyilkosságot?

Keblére ölelt-e Urunk?
Ez az, mi nem hagy nyugodni!
Ami bánt, nem a halálod..
Ö meg tudott bocsátani?

Annak, kinek én nem tudtam!
De kiért véred folyt, Uram,
Kire haraggal gondolok,
Adj helyet az irgalomban!

Engedd el a tartozását,
Add, hogy én is elengedjem,
Hogy úgy tudjak rá gondolni,
Békességgel a szívemben.