Az etruszk panteon

számos istent foglalt magába, többségüknek csak a nevét ismerjük, s azt tudjuk, milyen helyre került a piacenzai jósló májmodellen. Az istenek száma azonban alacsonyabb lehet az ismert istenneveknél. Például lehetséges, hogy némelyik etruszk „istennő” neve nem volt több a Nagy Istenanya valamelyik tevékenységére utaló jelzőnél: pl. bölcsesség, művészet.

A legfontosabb istenek tisztán etruszk nevűek, de ezek is azonosíthatók görög és római istenekkel. Rajtuk kívül találunk olyan isteneket is, akiket az etruszkok az itáliai szomszédaiktól vettek át, és olyanokat is, akik a dél-itáliai görög gyarmatosoktól származnak. Az égei-anatóliai világ legősibb vallásos képzeteire vezethető vissza az akaratukat villámokkal kifejező istenek etruszk koncepciója. Talán ez az őshaza magyarázhatja meg az etruszk és a magyar mitológia néhány lényeges egyezését.

Az isteneket a vallási hierarchiában elfoglalt helyük szerint gyakran összefoglalják párokba, vagy triászokba (olykor kilencességbe vagy tizenkettősségbe), ezek közül a legjelentősebb Tin/Tinia, Uni és Menrva triásza, amelynek minden városban három templomot és három kaput szenteltek.

Az istenségek élén Tin (megfelelője a magyar Ten, a római Jupiter és a görög Zeusz) áll: ő az ég ura, s az istenszövetségek feje. Tin, mint égisten és villámszóró isten, három nyaláb villámnak parancsolt. Ezekből az első nyalábbal figyelmeztetni tudta az embereket, a másodikat csak akkor vetette be, ha előbb kikérte másik tizenkét isten tanácsát, míg a harmadik, legrettenetesebb nyalábbal csak akkor büntetett, ha a kiválasztott istenek is beleegyezésüket adták. Tin, Zeusszal ellentétben, eleinte nem volt az istenek királya, hanem csak tanácsuk elnöke, s ezt a tanácsot az etruszk államok vezetőiből életre hívott tanács mintájára képzelték el.

A felesége Uni (a magyar Enéh, a római Junó és a görög Héra megfelelője) akit számos városban a királyi hatalom patrónusaként tiszteltek. Ez a szokás Tabitire, a szkíták királyasszonyára, valamint a sztyeppi pogány előképekre épülő magyar Regnum Marianumra emlékeztet.

Leányuk, Menrva a római Minerva előképe.

Jelentős isten még Aplu (a rómaiak Apollója), akinek Vejiből való szobra az etruszk művészet remekműve, és Voltumna, akinek szent ligete képezi Volsini mellett a 12 város szövetségének középpontját.

Említhető továbbá Hercle Unial dan ("Herkules Uni fia"), valamint Mari (a rómaiak Marsa). Ezek tiszteletét a források a szkítáknál és a magyaroknál is említik. Heraklészt a károk Makár és Magor néven tisztelték.