Tehát hosszú válaszod veleje: nem tudod, de szerinted biztosan van valami szándéka Istennek ezzel.

Vagy: azért, hogy az emberek örüljenek valaminek.

Tivadar, szerinted csúnyább lenne sárga égen kék nap? Vagy mondjuk sárga levelek?

Kérdezősködésem arra irányul, hogy lásd be, hogy az Isten-elképzelés mellett is éppen elég esetlegesség van. (Hiszen a színskála okozta örömnek magának is olyan sok alternatívája van, sok egyenrangúval.)

Ez az egész napszínes vacakolás pedig arra irányul, hogy jól látható legyen, hogy míg a hitrendszerek pontos és logikus és meggyőző, a hitrendszerbe jól beépülő válaszokat képesek adni a Nagy Kérdésekre (van-e az életnek célja, és mi az, van-e élet a halál után, halál előtt, hogyan kell hozzáállni egy-egy életszakaszhoz, stb.) addig a természet kicsi kérdéseire nincsenek ilyen hitbeépülő, meggyőző, jól funkcionáló válaszok.

Ez olyan szempontból elgondolkodtató, hogy talán fel kellene merülnie annak a kérdésnek, hogy a világ igen kicsi részein miért nincsen ott Isten jól látható jelenléte. Miért csak pont azon a részen van ott, ami nem érzékelhető (bárki számára), nem mérhető, nem vizsgálható. Ami mérhető, vizsgálható, látható, azon valahogy nem találjuk Isten kezét, vagyis nem tudja meggyőzően megmutatni egyik hitrendszer sem. (A sárga Isten kedvenc színe, ő teremtette sárgára a Napot - mondta valamikor van Gogh. De mi ma már lenézzük az antropomorf isten elképzelést, szóval ez nem lehet válasz.)

Ha van egy bazinagy doboz előttem, akkor gondolhatom azt, hogy van benne valami. Ha nem állhatok fel, nem nézhetem meg, az életben nem tudom meg, hogy van-e benne valami. Ezt mindenki tudja, ebben nincsen semmi rejtély, nem tudjuk, nem tudhatjuk, és kész.

Ha mondjuk van egy bazinagy doboz előttem, akkor még azt is gondolhatom, hogy van mögötte valami. Erről sem bizonyosodhatok meg. Más a helyzet, ha kap némi lapos fényt oldalról, és jól kivehető árnyék van a kocka árnyéka mögött. Ekkor már gondolhatom, hogy van mögötte valami - vagy gondolhatom azt, hogy akárhol máshol van a fény útjában valami, és valami miatt (véletlenül, vagy szándékosan, mondjuk pont azért, hogy tovább kelljen gondolkoznom - ez esetben még mindig kérdéses a szándékkal rendelkező lény kiléte) pont oda esik egy árnyék, ahova akkor is eshetne, ha tényleg lenne valami a kocka mögött. Számomra ez a példa modellezi jól a hitet. Ha kimegyek a szobából, és megtalálom mondjuk azt a tárgyat, aminek az árnyéka odaesett a doboz árnyéka mögé, az mit bizonyít? Semmit, az csak visszavezet a dobozbanvanevalami kérdéshez. (Hiszen attól még, hogy megtaláltam a doboz mögötti árnyék egyik biztos okát, még nem tudhatom, hogy nincs-e ott valami, aminek az árnyéka kisebb, mint az előbb említett árnyék, és a megtalált tárgyam árnyéka elfedi a doboz mögötti tárgy árnyékát.) Szerintem a hívők azok, akikben, ha meglátják a doboz árnyéka mögötti árnyékot, fel sem merül, hogy esetleg nem egy doboz mögötti tárgy árnyékát látják. Nem számolnak a világ többi, még ismeretlen, de az ismerttel megegyező természetű (lehetséges) részeivel. Természetesen nyilvánvalóan hiba azt is biztosra állítani, hogy biztosan nincs a kocka mögött valami. - És akkor még nem vettük bele a modellbe azt, hogy mi van, ha nincs is a doboz mögött árnyék, csak éppen a szeme káprázik a megfigyelőnek. Vagy beteg a szeme, és pont ott valami folt van belül. :)))

Szóval, bonyolult kérdés ez.

Ja, és persze, lehet lelki gyakorlatokat kialakítani a kocka mögötti terület felfedezésére. Pl. azt találnám ki - kis segítséggel -, hogy más, olyan tárgyakat vizsgálnék, amik mögé nézhetek. Először leülök a tárgy elé, megpróbálom elképzelni, van-e mögötte valami, megkeresem magamban azt a választ, ami felé az intuícióim vezetnek, és abban a szakaszban, amikor éppen megfelelő mennyiségűnek érzem a már előre eltalált esetek számát, visszamegyek a dobozomhoz, és várom, mit mond az intuícióm. Ezt is meg lehet tenni.

 

Fikcióelemzésekbe viszont inkább nem folynék bele. (Mármint, hogy milyen gagyi istenképem lenne, ha lenne. :))) ) Mindenesetre, ha az Istennek az emberrel kapcsolatos szándékai vannak, akkor, ha Istenről nem is, de legalább a szándékairól elvileg kaphatnánk némi képet - magunkat megismerve.

 

Érdekes az is, hogy mondjuk valaki hisz Isten létében, és elkezd gondolkozni azon, hogy miért sárga a Nap, és aztán azt mondja, hogy mondjuk azért, hogy mi, emberek örüljünk. És innentől kezdve nem csak annak örül, hogy talált egy, a hitrendszerébe illeszkedő választ, hanem annak, hogy újabb bizonyítékot talált Isten létére, nevezetesen azt, hogy sárga a Nap, hiszen az, hogy ez nekünk örömet okoz, egy olyan alkotó létezéséről tanúskodik, akinek a tudása emberi aggyal fel sem mérhető...