A havas rész nem tartozik a kedvenceim közé, kellékeiben a gyengébb ST TOS epizódokra emlékeztet... Bár kétségtelenül vannak benne Shakespeare-i elemek. :) Mellesleg kénytelen vagyok feltételezni, hogy a test megőrződése mellett az agyműködésük is jelentősen lelassulhatott; a 800 éve egy jégveremben élő ember vagy komplett idióta, vagy nagy bölcs kéne hogy legyen, de semmiképp sem "normális" viselkedésű, fiatalosan szexi meg aztán végképp nem :)

Ellenben az Ütközésre ítélve esszenciális metafizikus sci-fi, nagyon szeretem ezt a részt. Itt egyébként van egy érdekes mellékmomentum, mégpedik König "parancsnokságának tesztje", ahogy Arra fogalmaz. Hát ebben csúnyán elbukik a srác. Érdekes, hogy a bázislakók alapvetően fanatikus hívei a parancsnoknak - kivéve, amikor tényleg szükség lenne rá, hogy higyjenek benne. Ez a helyzet más epizódokban is előáll.

A folytatólagosság azért is hiányzik, mert így nem láthatjuk a karakterek lelki fejlődését. Gyakorlatilag pár hetente olyan dolgokkal szembesülnek, amelyek önmagukban is alapvetően változtatnának meg egy embert (a legdurvább példa a fekete napban átélt misztikus tapasztalat), de aztán vége az epizódnak, a következő elején pedig ugyanazokat a srácokat látjuk, mintha mi sem történt volna.