Azért ennyire ne tulajdoníts nagy jelentőséget ennek a "bevallásnak". :)))

 

Számomra az intuíció azt jelenti, hogy valami, ami nem racionális, legalábbis nem tudatosultan racionális. Nem is fordítanám megérzésnek, inkább csak valamivel kapcsolatos jó- vagy rosszérzésnek. Aki ilyenek alapján dönt, az intuitív típus. Az általam most meghatározott intuíció van úgy, hogy hasznos. Előfordulhat, hogy mondjuk egy lakást akarunk megvenni, és nem is tudatosul bennünk, de olyan térre néz, ami nem tetszik nekünk. A lakás belsejével nagyon el vagyunk foglalva, minden szép és jó, és valahogy nem figyelünk eléggé tudatosan arra, hogy mi van körülötte, de tudat alatt érzékeljük, hogy nem tetszik, és ezért rossz érzés tölt el bennünket, ha erre a lakásra gondolunk. Nem tudjuk megmagyarázni, mitől, hiszen minden tetszett. Csak éppen a tudatalattink nálunk jobban figyelt. Vagy előfordulhat, hogy magunkról nem tudunk valamit, pedig az alapján másképp döntenénk. Ezért aztán sokszor érdemes az egész valónkat, a tudatalattinkat, a viszonyulásainkat, stb. bevonni egy döntésbe. Ez lehet hasznos.

 

Abban az intuícióban viszont, amilyen értelemben feltételeztem, hogy te használod ezt a szót, mint "megérzés", "kívülről érkező sugallat", transzcendens élmény, nem hiszek benne.

 

Úgyhogy a "bevallásom" csak arra irányult, hogy tisztázzuk, miről is beszélünk. :))) Felejtsd el, hogy "olyasmiben nem hiszek, aminek a jelentésével sem vagyok tisztában". Épp csak nem akarok teljesen biztos lenni magamban - végülis, a beszélgetésünk ugyanannyira a te alakításod alatt is kell, hogy álljon, mint az én alakítgatásom alatt. Ezért aztán jó, ha tisztázzuk, hogy a fogalmaink pontosan mit jelentenek magunk és egymás számára.

 

------------------------------------------------

 

"(Ezek szerint a költők, irók, művészek csak egymástól koppintanak 20000 éve...?)"

 

------------------------------------------------

 

Sok mindent koppintanak, és ez nem baj. Az általam legjobban szeretett zeneszerző, valamint sok kedvenc íróm is valamilyen korszak záróalakja volt, így aztán műveiben mindent felhasználhatott, amit az adott korszak adott. Ettől függetlenül nyilván az fogja meg leginkább a többi embert, ami új, érdekes, egyedi. Ez az elem abból a személyiségből fakad, "aki" ilyen. Ők a leginkább magukkal ragadó művészek. Függetlenül attól hogy szeretem-e pl. Lajkó Félixet, el kell mondani, hogy nagyon sok már meglévő zenei elemet vett át a zenéjébe, és gyúrt újjá. Vagy ott van Daniel Zamir és az Ad Matai, akik klezmer elemekből képesek építeni egy hihetetlenül extatikus jazz performance-ot. Most akkor ők koppintottak, vagy nem? Bach koppintott-e? Homérosz koppintott-e? És Shakespeare? Igen, mind. Csak éppen mind zseni volt. :))) Na, jó, tehetséges ember. Alkotóképes. Ez a személyiségük gazdagságának a jellemzője ugyanúgy lehet, mint a hitük és istennel való kapcsolatuk erősségének jellemzője. Különösen Homérosznál. :)))