Nem hiszem, hogy a gyerekek bizonytalanságot éreznének. Ilyen esetekben, mint amit írtam, egyszerűen azt mondom a nagynak: Köszönöm, hogy figyeltél a kistestvéredre, mert ha megette volna/felmászott volna/kihúzta volna stb...., akkor nagyon megsérülhetett volna. Ennyi. Csak időnként merült fel bennem, hogy esetleg még sem jól csinálom, hogy talán később a kapcsolatuk rovására megy. De Alice és Viktorya megnyugtattak.

Az én védőnőm fiatal csaj, amikor 4 hónapos volt a kicsi, annyit mondott, hogy már LEHET neki gyümölcsöt adni. Azt feleltem, hogy szeretném 6 hónapig csak szoptatni, ezt teljesen elfogadta. A második gyereknél már nem is mondott semmit. Amikor terhesen szoptattam még a nagyot, akkor is annyit mondott, hogy vigyázzak ha keményedik a pocakom, akkor hagyjam abba. Vele semmi bajom, de anyámmal annál inkább. Ő a mérés, teáztatás, 3 óránkénti szoptatás híve. Amikor a nagyot hazahoztam a kózházból, már otthon várt a mérleg. Első nap ott volt nekem segíteni. Fogta a kicsit, én készültem a szopizáshoz. Anyám gügyögött a picihez: Hát szerintem meg kellene mérni mennyit hamikázol, ugye? Megmondjuk anyának?

Úgy voltam vele, egye fene. Úgyis a kórházban azt mondták, hogy minimum 50g-ot kell szopiznia 3 óránként, hogy a sárgasága gyógyuljon. 50g-ot szopizott, anyám azt mondta, ne adjak többet, mert megfájdul a hasa. A kicsi üvöltött mint a sakál. Anyám kimondta az ítéletet: a 4 napos gyerek hasfájós. 1 óra keserves üvöltés után úgy döntöttem, megszoptatom anyám tanácsa ellenére. A kicsi ivott egy kicsit, majd nyugodtan elaludt. Majdnem megitattam már Espumizannal! Ezek után nem voltam hajlandó egyszer sem mérni, anyám azt mondta, hogy legalább néha mérjem meg. Mondom, minek? Hát ha tudom, hogy 120-at evett, és még sír, akkor biztos, hogy nem éhes? Na és ha nem mérem egyszer és mégis sír? Állandóan, ha jött a méréssel, már feleltem: Tudom, ha 120-at eszik....

A második gyereknél anyám kérdezte, hogy szóljon-e a bátyámnak, hogy hozzák-e el a kölcsönzőből a mérleget. Mondtam, hogy ha hazamegyek a kórházból, és ott a mérleg, kiba...om az ablakon.

Ennyiben maradtunk. A második gyereknél, amikor átjött, megfőzte a teát, de én ittam meg. 3 hónapos kor után meg állandóan a gyümölccsel szekált, de az a jó, hogy igaz, hogy folyton piszkált miatta, ha egyedül maradt a gyerekkel, azért ő nem adott neki.