Szerintem ahol bevonják a nagyot a kisebbik gondozásába már az elején, ott sokkal felelőségteljesebbé válhat a nagyobbik gyerek. Nálunk a pici fiam súlyos szívfejlődési rendellenességgel született, de sose éreztettem a naggyal, hogy többet törőbnék a kicsivel, mint vele. Bármikor hozzányúlhatott, sőt az első lépéseinél Ő terelgette a kicsit. Nálunk is szól a nagy a "vészhelyzetekben".  Bár mivel nagyobbak (6 és 3,5) már előfordul árulkodás is. Hamar véget vetek au ilyen helyzetnek. Mindig mondom a nagynak, hogy ha baj van, megköszönöm, ha szól, de azt, hogy a kicsi szétszedi a legoépítményét, azt intézzék el!

Nálunk is vannak "vérre" menő viták, de bárhol kiállnak egymás mellett!  Játszótéren a nagy múltkor kishíján homokba döngölt egy kisfiút, mert az a kicsit félrelökte a csúszdánál. Itt azért be kellett avatkoznunk.

És én is voltam egy ideig bizonytalan, mert túl sok embertől hallottam sokféle tanácsot. Főleg a védőnő traktált a gyerekellátás szabályaival. Aztán úgy 1 hónapos volt a nagyobbik, és este ültem az ágy szélén, mert nem tudtam megnyugtatni a sírástól. Ugye az evés "hivatalos" ideje még nem jött el, csóri fiam meg sírt, sírt. Aztán jött az isteni szikra, és megetettem több, mint egy órával a következő időpont előtt. És láss csodát, nem sírt tovább. Aztán a következő alkalommal is akkor etettem, mikor felsírt. Aztán már mindig. És akkor megfogadtam, hogy soha többé senkinek nem veszem a tanácsait kéazpénznek. Max meghallgatom. Amikor legközelebb jött a védőnő, azt mondta, hogy nem szabad ilyen sűrűn etetni, hanem két etetés között adjak neki cukros vizet. Hát ekkor kértem meg őt, hogy csak akkor jöjjön, ha hívom. Azt ugye még tudni kell a dologhoz, hogy annyi tejem volt, hogy egy hónap alatt megtelt egy fagyasztószekrény ( az a kis háromfiókos ). A két gyerekkel összesen 600 litert adtam el az anyatejgyűjtőnek! Hát miért is kellett volna nekem cukrosvizet adni neki, amikor úsztunk a tejben, és szépen fejlődött a gyerek?

Azóta úgy csinálom a dolgokat, ahogy SZERINTEM jó, mindenki más meg le van tojva.  Ha mindenképpen nevelni akar, szüljön magának! :)

Ha bízol az ösztöneidben, akkor nem lehet gond!