Az ősmúltból egy amatőr filmes állvány ötletet szeretném megosztani veletek, melynek használata ma sem elvetendő.

Olvasgatva a fotós, videós fórumokat, szeretném felhívni a figyelmeteket egy régi – úgy tűnik elfelejtett – segédeszközre, mely néhány forintból elkészíthető, s egy CF kártya tokban is elfér.

Nos, ez egy egylábú állványt pótló megoldás, mely mindig kéznél lehet.

Az eredeti megoldás – amatőr filmesek használták anno – egy olyan huzal, mely egy hurokkal a bal, vagy jobb lábfejünkön átvetve a talpunkhoz rögzül, a másik végét a gépünkhöz rögzítjük.

Ha jól választjuk meg a hosszát a huzalnak, akkor elérhetjük, hogy a mellkashoz támasztott alkarral nagyon stabilan tudjuk alátámasztani kameránkat.

Némi gyakorlás után egy svenket ép úgy meg tudunk oldani, mintha egy masszív állványt használnánk.

Én 0,4 mm-es damilt használok, melyet még otthon a cipőmre helyezek, majd felvezetve a nadrágszár alatt a zsebembe dugom a végét, melyen egy kampó van, ezt akasztom a gép aljára rögzített lemez furatába, így egy rugalmasan terhelhető „állványhoz” jutok. Külső szemlélő ebből semmit nem lát, a mozgást nem korlátozza, és nem kell hozzá fegyverhordozó sem.

Videó kamerákhoz egyszerű válltámasszal rendkívül jó stabilitást eredményez, persze az alapvető szabályokat be kell tartani, azaz a snitnél mélylevegő visszatartva, fordulás csípőből.

Fotózáshoz is használom.