"... de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.

A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek." (Mk. 9:22-24)

A gyermek atyja nagyon szerette volna, ha gyermeke meggyógyul, de szembesülnie kellett azzal, hogy a csoda csak akkor történhet meg, ha valóban hiszi azt, hogy Jézus által Isten képes és hajlandó ezt meg is tenni. Alig pislákoló hitében megkapaszkodva fel is kiált: "Hiszek Uram!" Ám ahogy ezt kimondja, máris látja hitének kicsinységét, és egy őszinte kéréssel fordul Jézushoz: "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." ... Mit ért volna egy képmutató kéréssel ez az ember? Ám őszinteségével elérte azt, hogy Isten megsegíthette őt és fiát...

Ma sem bővelkedünk jobban hitben... De helyzetünkön nem segíthetnek az Istenhez címzett képmutató imák. (Bár Őt nem csaphatjuk be, de magunkat igen...) Ha őszinték vagyunk Istenhez, akkor megnyitjuk az ajándékai előtt becsukott kapuinkat... Még ha szégyellni, és takargatni való is állapotunk, bátran fordulhatunk őszinte szavakkal megértő Teremtőnkhöz, hiszen Ő átlátja helyzetünket, és vágyakozik segíteni rajtunk...