"A dogmák elengedése nem azt jelenti, hogy végérvényesen elfelejtem azokat, vagy hogy érvénytelennek ítélem azokat, hanem hogy felismerem az érvényességük esetlegességét, vagyis megszabadulok attól a tévképzettől, hogy abszolút alapvető érvényességgel bírnak."

Ez mire jó?

Más dogmáival ezt a "kispolcra rakást" könnyedén meg tudjuk tenni, de a saját dogmáinkra szükségünk van, elvégre ezért választottuk azokat: viszonyítási pontként szolgálnak.

Meg aztán: ki mondta, hogy egy dogma csak abszolút érvényű lehet?