Nézd, a nagyobb 3 éves, a kicsi meg másfél.. örülj neki, hogy ennyire felelősségteljes a nagyobbik! Végülis mindig volt valami értelme mikor "árulkodott" nem? Az árulkodás mellesleg nem itt kezdődik, hanem ott, mikor a saját érdekében árulkodik valaki "a Dudu elvette a képeskönyvemet" stb...  mikor ilyen jelelgű lesz a repertoár, akkor kell azt válaszolni, hogy "ezt intézzétek el egymás közt semmi közöm hozzá". ( A társadalmi szocializáció ugyanis a testvéreknél kezdődik, hogy ők hogyan oldják meg a kettejük közt fennálló problémákat, ezért is nem jó egykének lenni pl...)

Ilyen kicsi korban ez kifejezetten hasznos, én soha nem felejtem el, mikor a angyobbik volt 14 hónapos, a kicsi meg 1 hónapos, és jött ki nekem totyogva a konyhába, és csak azt tudta mondani: babababababa!!!! (De nagyon zaklatottnak tűnt...) Bementem, és a hasra fordított pici a saját hányadékában feküdt...  A nagyobbik egyzereűen féltette a kisebbiket erről volt szó.  Ők mellesleg később nagyon nagyon szerető (bár időnként hajtépésbe menő verekédig fajuló vitáik voiltak) testvérek lettek, akik ugyan egymás között időnként vezsekedtek, de a külvilág felé mindig egységfrontot alkottak. Ma is nagyon nagyon szeretik egymást, pedig már 30 év körüliek...