Minden embernek van világképe, vagyis elképzelése, véleménye arról, hogyan működik a világ, mit jelent a létezés, az élet, és hogy körülbelül mik a távlatok, lehetőségek.

A világkép elsősorban kultúrafüggő. Az egyéni világképet az alapozza meg, hogy az illető ember milyen körülmények között, milyen társadalomban, milyen kultúrában eszmélt tudatra. Ezt később "magánszorgalomból" finomítani, módosítani lehet, de a világkép alapjai jellemzően változatlanok maradnak.

A "dogma" vallási "szakkifejezés", alapigazságot jelent, olyan kijelentést, aminek helyénvalóságát nem kérdőjelezik meg, mert erre, ezekre az alapigazságokra építik a világképet. Kérem, hogy ehhez a szóhoz ne társítsunk automatikusan képmutatást, kényszert és elmaradottságot, az már a dogma egy speciális esete!

Nyilvánvalónak tartom, hogy a vallásossággal nem foglalkozó, esetleg attól tetszőleges okból mereven elzárkózó embereknek is vannak dogmáik, alaptételeik, hiszen valamilyen alapra nekik is építeniük kell a saját világképüket, de azt aligha tudják megmagyarázni, hogy miért éppen ezeket az alapokat választották. (Pl.: semmi sem örök, mindenki halandó, és ezen nem lehet, és nem is szabad változtatni.)

Nyilvánvalónak tartom azt is, hogy a dogmákat nem csak kijelenteni, de "visszafejteni" is lehet, így némi agyalással megfogalmazhatók azok dogmái, akik egyébként sikítófrászt kapnának attól, ha el kellene ismerniük, hogy ők is csak a nagy büdös semmiből pottyantak a világra, és hogy a világ és a létezés titkait nem ismerik, tehát tulajdonképpen minden lehetséges.

Előfordulhat, hogy a dogmákra épülő világkép konfliktusba kerül a megismert világgal, különösen akkor, ha túl sok és nem elég elvont dogmák szerint él valaki.

Mi lehet a konfliktus feloldása? Érdemes-e, lehetséges-e a dogmákon változtatni?

Ebben a topicban arról beszélgethetnénk, hogy mik azok a dogmák, amik a legtöbb embernél megtalálhatók, és hogy ki meddig meri "oldani", kidobni a saját dogmáit, amikor az adott dogma már nem alapot, hanem börtönt jelent.

Többek közt megvizsgálhatnánk a "fekete mágia" kérdéskörét, hiszen ez a fogalom tulajdonképpen egy a világ megismerésére és befolyásolására alkalmazott technikát takar.

A "mágia" kifejezést a következő értelemben használom: "Helyzetekben vagy eseményekben elért változás az egyén akaratával összhangban úgy, ahogy az az általánosan elfogadott módszerekkel megváltoztathatatlan lenne." (A.S. LaVey)

Rendszeresen tapasztalom, hogy a "fekete mágiától" óva intik egymást az emberek, ugyanakkor rendkívül ritka, hogy ezt a "jótanácsot" racionális indoklás is támogatná, tehát ilyenkor szokás visszautalgatni a dogmákra, a "magától értetődő" dolgokra.

A "fekete" mágia alatt rendszerint valamiféle ártó, rosszakaratú ügyködést szokás érteni, de tekintve, hogy a "jó" és a "rossz" és az "ártás" és "segítés" meglehetősen szubjektív fogalmak, nem könnyű minden esetben kielégítően felcímkézni a dolgokat, ráadásul "általánosan elfogadott módszerekkel" is lehet ártani, érvényre juttatni a rosszakaratot.

Igen gyakori, hogy két vagy több csoport egymás ténykedéseit kölcsönösen "fekete mágiának" titulálja, miközben meg vannak győződve arról, hogy na, ők aztán a Fényességes, Önzetlen, Kozmikus, Szeretetteli Jóságot képviselik minden megszentelt tettükkel és gondolatukkal.

Olyan nézetek is gyakoriak, ahol tulajdonképpen mindenfajta mágiát (vagyis megmagyarázhatatlan befolyásolást, megértést) gonosznak, kerülendőnek tartanak, mégis elfogadják a csodákat, a csodatevő szenteket és imádkozással igyekeznek kifejezni saját kívánságaikat.

A "fekete" mágia tehát egyszerűen gumifogalom, ezért én kerülni szoktam ezt a kifejezést, kivéve, ha a vele járó érzelmi töltést kívánom alkalmazni, vagyis ijesztgetni akarok valaki(ke)t. (Ezzel a befolyásolással például menekülési, távolodási vágyat kelthetek a hallgatókban/olvasókban, ami a tudatos szint alatt érvényesül, és a definíció szerint mágiának tekinthető.)

Rengeteg olyan módszer, tevékenység létezik, ami a világ, a létezés vizsgálatára, megtapasztálására irányul, ám különböző okokból ezeket az emberek kerülik, bizalmatlanok velük szemben.

Mindenki hallott már alternatív gyógymódokról, pránatáplálkozásról, halálközeli és testen kívüli élményekről, jóslásról és hasonlóan misztikus dolgokról, és bár a világ tele van kóklerekkel és kontárokkal, mégis úgy érzem, az emberek aránytalanul kevesebb figyelmet fordítanak e rejtélyek megismerésére, megtapasztalására, mint amennyivel az új módokon szerzett ismeretek bővíthetnék az illető világképét, világértését.

Téged mi tart vissza, meddig vagy hajlandó bővíteni az érdeklődési körödet, és miért éppen ott húzod meg a határvonalat?