Kommentár nélkül....
Varga Csaba: A magyar szókincs titka 2005. (86. oldaltól)
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
ÁRVA (ár-va) /…/ Eredeti értelemben, aki valamitől meg van fosztva, mintegy orva, kitől valamit eloroztak, elvettek, mirenézve egyezik vele a latin: orbus, hellén: orfanosz, szanszkrit: arbhasz /,,,/
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
ÁRVA /…/ finnugor eredetű, vesd össze finn ’orpo’
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
CSIZMA /…/ gyöke csisz a csiszol, csiszál szók gyökével azonos, mennyiben (kivált régenten) a csizma fényesre csiszolt bőranyagból készült, különböztetésül a finomítatlan bocskorbőrtől.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
CSIZMA szerbhorvát cizma átvétele
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
ÉK /…/ Rokonok vele a latin acuo, acus, aculeus, a hellen akheo, akakho, aikmé, akoké: hegy, a német Achel, Ecke, Hacke stb.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
ÉK /…/ … valószínűleg ugor eredetű, vö. vogul ljech ’szög’, osztyák jank ’szög, nyárs, cövek’. Az egyeztetésnek hangtani nehézségei vannak. Más ugor egyeztetés nem fogadható el.
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
ÉSZ /…/ Rokonul tekinthető a szanszkrit aszu s ászi-en (am. Lehelet, száj), továbbá a hellen iszémi v. iszami, s német wissen. Csagataj nyelven isz v. d’sz (Abuska). Finnül aisti.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
ÉSZ /…/ valószínűleg valamely török nyelvből a honf. El., vö. kún äs /…/ A vogulban szintén van es ’ua’, ez hihetőleg szintén egy török nyelvből. /…/
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
FURULYA (fu-r-uly-a) Általán, egyszerű furt hangszer síp alakkal, melynek billentyűi nincsenek.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
FURULYA /…/ valamely balkáni nyelvből, vagy az oláhból: fluera,, vagy inkább szerbből frula /…/
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
FUT (fu-t) önh. M. fut-ott, vagy 1-sö és 2-ik személy tájszokásilag: futtam, futtál. Gyöke a hangutánzó fu, melyből a fú, fúv, fúj is származnak. Meg van a latin fugio, perzsa pujiden, sínai fú (fugere, currere), a német fliehen szókban. Ide tartoznak a hellen pod-osz, latin pes (ped-is), német Fusz, angol foot, svéd fot, dán fod, spanyol, cseh pata, szanszkrot pad, /…/ melyek mind lábat jelentenek. /…/
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
FUT bizonytalan eredetű, talán finnugor, vö. o. pota- ’elfut’, valószínűleg ehhez tartozik még cser. poktem „űz, kerget’, ennek megfelelői lp-, md. És talán z., voty. Az egybevetésnek súlyos hangtani akadályai vannak, /…/
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
GÓLYA mocsárokat kedvelő vízimadár a gázlók neméből, különösen hosszú nyakkal s orral, és szinte hosszú lábakkal. Rokonul tekinthetők a latin gula, collum, glutio, spanyol gola, franczia gueule, persa gelu, német Kehle stb.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
GÓLYA /…/ eredete ismeretlen
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
GYÁM gya-am, rokon vele a magyar tám, továbbá a szanszkrit jam (tart, támaszt), a hellen gameo: házasodik, férjhez megyen, mintegy: egyik a másikat gyámolítja, innen: gametész: férj, gametisz v. gamété: feleség, a latin geminus stb.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
GYÁM /…/ elvonással a gyámol fn.-ből, ennek eredete ismeretlen. /…/
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
KORONG /…/ Általán kerékalakú forgó eszköz. Gyöke a forgást jelentő kor, s am. karing, magashangon: kering, képzésre hasonlók hozzá: dorong, harang, bitang stb.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
KORONG /…/ valamely szláv nyelvből, vö. pl. krog „kör, korong’, megfelelői bg., szbhv., szlov., or., kisor.
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
KÚP /…/ Származékai: kupa, kupak, kupacz, stb. Rokon vele a szanszkrit kup, kub (fedez, emel), német Kuppe, Kuppel, Giebel, arab gibel (hegy), hellén kszubé stb.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
KÚP /…/ valamely szláv nyelvből, vö. pl. óegyházi szlávkup ’rakás’, megfelelőo bg., szbhv., szlov., cs., le., szorb., or., kisor.
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
SZABLYA /…/ majd minden európai nyelvben megvan, ú. m. a németben Säbel, a svédben: sabel, az angol és francziában.: sabre, az olaszban: sabra, sable, a csehben: szawle, a finnben: sabeli stb. gyöke a metszést, vágást jelentő szab.
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
SZABLYA valamely szláv nyelvből, vö- pl. szerbhorvát, szlovén sablja, /…/ a szláv szó eredete azonban homályos.
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára 1862
PUSZTA /…/ eredetileg olyan helyet jelentett, melyet a rajtalevő, hozzávaló tárgyaktól megfosztottak, /…/ kipusztítani valamit, am. kifosztani, /…/ gyökre nézve legközelebb áll a foszt, fosztor, fosztolék szókhoz /…/ Hangra és jelentésre egyezik vele görög béssza, továbbá a német Wüste (régi felső németben: wósti, wósta) /…/
Bárczy Géza: Magyar szófejtő szótár 1994
PUSZTA /…/ valamely szláv nyelvből, vö. pl. óegyházi szláv pusty /…/
Aztán majd megbeszéljük...
