A magyar szertartási zene rétegei (2)

 

A magyar kutatók érdeklődése a finnugor és török népek zenéje felé irányult, mert a finnugrista axióma szerint a magyar zene rokonsága elsősorban, vagy inkább kizárólag e körben kereshető.

Szabolcsi Bence 1933-ban olyan megfelelésekre hívta fel a figyelmet, amelyek egyes pentachord obi-ugor hősdalok és bizonyos hasonló szerkezetű magyar siratók között észlelhetők. A magyar népzene ősrétegén belül azonban ezek aránya ugyanolyan jelentéktelen, akár az obi-ugorokra jellemző uráli antropológiai alkaté, amely utóbbi a magyarságon belül kb. 1%. A szűk hangterjedelmű dalok egy jóval korábbi (a pentatónia korát megelőző), világszerte elterjedt zenekultúra maradékai lehetnek, amely fennmaradt a pentatónia virágzásának évezredei alatt is.

Mindezek alapján feltehető, hogy a magyar ősvallás korai évezredeiben (az őskőkor mélyén, akár 200-100 ezer évvel ezelőtt) az istentiszteletek során pentachord dallamok is felhangzottak.