KISÖRSI NÁDAS

A nád dala! Nem tudok úszni, hát
azt élveztem, a sárga-zöld bozotba,
a zizegő hajlongásba huzódva,
mely csupa fény meg árny volt, csupa rács,

a kékgyűrűs víz nyurga őrhadát,
csónakomból, az érzékeny vadont s a
bujdosó szelet, amely telezsongta
ijedős rejtekem. Legszebb a nád,

a muzsikus náderdő: milyen élet
hogy izgul benne: a kiváncsi lélek
lábujjhegyen áll, s figyel és remél!

Te is ilyen vagy, Költő: csupa lenge
idegszál leskel folyton, és beszél
haza benned, és néza végtelenbe.