Kedves irodalom kedvelők! Nagy meglepetésben volt ma részem. 10 éves kislányom rajzos füzetében egy verset találtam, váltig állítja, hogy ő írta. Íme:

 

…S sós, rideg könny hull nyakamba,

A beteg árvákat látva.

Én átérzem sorsukat,

Bár nyitnék nekik egy jobb utat!!!...

 

Egy utat, melyen boldogok lehetnek,

A boldogok földjén kacagnak, nevetnek.

S akkor örömkönny hullna orcámon át,

S akkor látnám a boldogok sorsát.

 

Mivel hogy nem szokott olvasni, írni sem nagyon, ez hogyan lehetséges? Írhat ilyet egy 10 éves kislány csak úgy, minden előzmény nélkül? Mi a véleményetek a versről?