Jordannek pl. a nyelvkidugás volt a signature move-ja.

Amúgy meg a régi játékosokat nem érdemes a maiakkal összehasonlítani, akkor más volt a módi. De az tény, hogy ha valaki örül akkor szokott mindenfélét csinálni és nem csak visszasétál a saját térfelére. Van, aki kiabál egyet, van, aki a levegőbebokszol, ugrándozik vagy táncol a szögletzászlónál...

Ezek a srácok (akik jó pár évvel fiatalabbak még nálam is) ki akartak találni valami különlegeset. Ez olyasmi, mint a profibox, lehet csak simán odamenni és kiütni valakit, majd hazamenni és lehet hergelni a nézőket és csinálni egy show-t. Persze a közönség akkor örül, ha nyer a csapat, de ez a Hornets-szel nem fog mostanában előfordulni. De attól még, hogy veszít valaki nem kell feltétlenül egy rossz élménnyel gazdagodva hazamenni.

Nekem semmi bajom ezzel a mutogatással, ebből a szempontból szerintem viccesebb/érdekesebb az nba, mint mondjuk a 60-as években. Ez olyan, mint a trash talking. És ne légy irigy, amiért ők tudnak zsákolni, te meg nem... :)))