Szép hozzászólásokat olvashattunk alant a "győzelem napja " alkalmából.

 

A 2. világháború végének ünnepe a győztesek ünnepe. 60 év távlatából visszatekintve talán elmondható hogy újfajta béke jött el. A Lajtán túl nem a "Vae victis", hanem a társadalmi felemelkedés és polgári tolerancia köszöntött be "Marshall segéllyel", egyesülő és fejlődő Európával, a Lajtán innen  bolsevizmussal, gulággal, Rákosival......

 

A  győzelem napját a győztesek ünnepelhetik - teljes joggal. A Szovjetunió mintegy 27  millió ember veszített, a világ cirka 60 milliót. Drágán fizettek a győzelemért a szövetségesek, a katonai győzelemet joggal és valóban  büszkén ünnepelhetik, hiszen a mérhetetlen áldozat meghozta gyümölcsét.

 

De ünnepi e ez a nap a legyőzötteknek , a háborúban vesztes népeknek ? Ünnepelhetik e saját vereségüket ?  Hurrá ! Legyőztek bennünket ! Komolyan hiszi ezt valaki, hogy a vereséget , a katonai kudarcot, majd az azt követő megaláztatást ünnepelni kellene  ? 40 éven keresztül dicsőítettük az "ideiglenesen itt állomásozó "ellenfelet. Most újra ???

 

Ha ünnepelni kell, hát valódi ünnepet ünnepeljünk. A háború befejezése győztesnek és vesztesnek egyaránt öröm volt. Öröm és nem ünnep.  

 

A háború véget ért 60 éve.  Ideje tudomásul venni. A világ 1945-ben átrendeződött ( Jalta, Potsdam), 1956-ban megszilárdult, majd 1990-ben újra átrendeződött.1990-ben az egykori győztes vesztes lett, majd 1993-ban széthullott. Utódja ( Oroszország) birodalmi újászületését ünnepli 1945 május 8-al. Amerika világbirodalmi megszületését. A Nyugat egy része a valóban (!) felszabadulást.

 

Azt hiszem kicsit irigykedve figyelhetjük jogos ünneplésüket. A legyőzöttek nagyvonalú gesztusával.