Csak szokásos röfögés volt: (ékes magyar nyelven), mi újság, hogy testszik Budapest (nem voltak vagy 30 éve), jól elröhögcséltünk azon, hogy tényleg bejött a smasszer, és közölte vele illedelmesen, hogy most már aztán ideje eltenni a fényképezőgépet, és abbahagyni a fotózást, mi meg egy fan kollégával bújtogattuk, hogy nyugodtan mondja meg, hogy ő Alanis mamája, mert jó lett volna látni a koppanást, de ő azután eltette a gépet illedelmesen, és elnézést kért. Mikor elment a fickó, akkor mgekocogtatta a vállunk, és elmesélte, hogy ez az USA-ban = (v. Kanadában?) is megtörtént vele, akkor megmondta, és alig bírtak tőle elnézést kérni, de most nem teheti, mert tudja, hogy pletykásak vagyunk, és elkotyogjuk, hogy ő esetleg nem tisztelné a szabályokat stb. Beszélt arról is, hogy kiugrottak Prágába innen Alannal (férj), mert azt régen szerették volna, hogy Bp-en rengeteg gyalogoltak Alanis-szel is, mert isteni finom a magyar konyha, és le kell mozogni, továbbá, hogy nyáron ő és Alan tervezi a visszajövést egy hónapra, és talán Alanis is jön majd vissza jövőre... Egyébként a "Szeretünk, nagyi!" feleiratot, ott a 4. sorban az orrunk előtt(mögött) írta le egy papírra az egyik road-nak a Schimdt Vera és a Koncert közti szünetben, hatalmas betűkkel (de nem angol szempontból fonetikusan!), hogy - gondolom - Alanis jól el tudja olvasni, és memorizálni.

Hát ilyenek voltak, így hirtelen.