Kevés előadónak fekszik igazán ez a helyszín, Omara Portuondo-nak telitalálat volt (nagyon-nagy bulit rendezett az öreglány), Cesaria Evorának túl nagy volt (nem is sikerült igazán kontaktusba kerülnie a közönséggel), Alanisnek meg egyrészt kicsi volt (már a műfajból adódóan is), meg heterogén (fura lehetett látni, hogy egyszerre van egy tomboló oldal a jobbszárnyon, egy lelkes a bal szárnyon, az ülőhelyen a fele mozog, a fele meg nem...) Eleinte nem is igazán tudott mit kezdeni a dologgal, aztán a "Hands Clean"-től már nagyon korrekt volt a koncert, a "Head over feet"-től pedig végképp minden rendben volt.

Utólag már csodálkozom, hogy hozzám nem jöttek oda a fogdmegek, hogy ne tomboljak már annyira a székükben a "You oughta know" alatt... Amúgy ha a székeket valahogy ki lehetett volna üríteni, és csak rajongók vagy legalább félrajongók (mint én) vannak a teremben, ez lett volna az év bulija. Az ilyen létesítmények szinte fel tudnak robbanni az energiától. A közönségénekeltetés egész jól ment: ez Budapesten ritkán jön össze ilyen jól (az akusztika is a kezünkre játszott).

Schmitt Vera jó ötlet volt, az 1 és 1/4 órás csúszás nem annyira...