Kedves Eszter,
 
sajnálom, hogy - bárha feltételes módban fogalmazol is - érdemben nem észrevételezed a hozzászóló teljesen szakszerűtlen és hibás megjegyzését, mellyel egyik mondatodat illeti ("Nem tudom, alkalmas vagyok-e rá, de ha felkérnének, nagyon komolyan gondolkodnék rajta.")

A hozzászóló azt állítja, hogy a "gondolkodnék" helyett az "elgondolkodnék" igekötős formát kellett volna használnod, hogy azt fejezd ki, amit véleménye szerint ki akartál fejezni.

Nem világos, hogy honnan veszi az introspekcióhoz és az abból levont következtéshez a bátorságot, valamint azt, hogy e számára magátólértetődőnek tűnő bátorságosság után a igei szintagma további elemeit minden indoklás nélkül és az igétől elkülönülten ítélje meg, méghozzá a következő magvatlan módon: "egy neves stilisztának két gyerekfürdetés között is illene tudni, hogy a 'nagyon komolyan gondolkodnék' változatban nincs a helyén se a nagyon, se a komolyan, se a gondolkodnék fogalom".

Nincs a helyén, ha kiszakítja a helyéről és ha önkényesen szétszabdalja a szintagmát.

Akkor formálhatna jogot a javításra, ha az általad használt forma nem illeszkedne a kontextusba, illetve zavaró és feloldandó ellentmondás keletkezne a kifogásolt forma és a kontextus egésze között. Ez azonban nincs így, korántsem.



El is tekintek attól, hogy sem a "nagyon", sem a "komolyan", sem a "gondolkodnék" nem fogalom, sem a szó köznapi, sem pedig nyelvészeti értelmében: ezt egyszerű igénytelenségnek tekintem.

Mert ezeket a hibákat minden keresetten és görcsösen fogalmazó ember elkövetheti, ebben a műfajban efféle pongyolaságot nem érdemes tollhegyre tűzni.

Visszatérve az introspektív kritika érdemére: egészen egyszerűen nem igaz az, hogy a "nagyon komolyan gondolkodnék" ne lenne itt helyénvaló.

Anyanyelvi beszélői használata szerint ugyanis ez az alkalmi kifejezés olyasfélét jelent, hogy "erősen hajlanék rá", "a pozitív döntéshez közelebb állok a mérlegelésben", "belegondolva egészen jó ötletnek tartom" és hasonlókat.

És a kontextus tanúsága szerint te éppen ezt kívántad mondani, nem pedig azt, amit a "nagyon komolíyan elgondolkodnék" jelent, azaz "jelentős szellemi energiákat lennék hajlandó a mérlegelés során kifejteni": ez utóbbiból hiányzik a "pozitív döntés felé hajlanék" jelentésmozzanat.

Anyanyelvi beszélők példáiból: "Ha nem lennék eljegyezve, én is komolyan gondolkodnék a dolgon." Azaz: "hajlanék rá". Kijelentő módban: "Komolyan gondolkodom rajta, hogy ha ez életbe lép elmegyek jogásznak."

Kedves Eszter, pontosan azt írtad amit írni akartál.

Nagyon óvatosnak kell lenni, amikor valmiféle purifikátori igénnyel lépünk fel, hogy a szintagmák elemeit ne válasszuk el egymástól, mert az alkalmi kifejezések, azaz az egészükben a részek egymás mellé helyezett jelentéséhez képest módosult jelentésű szintagmák sokkal gyakoribbak annál, mintsem az avatatlan nyelvművelő gondolná: voltaképpen ez a nyelv "működésének" természetes formája.

Arra a műfaj sajátosságainak és a médium használati módjának teljes félreértéséről tanúskodó megjegyzésre már nem is térek ki, amely szerint nem helyes a rendelkezésre álló, esetleg a megfontolt alkotás formába öntéséhez szükségesnél rövidebb időben hozzászólni.