Polgármester
(Ungváry Zsolt szerzeménye a Magyar Demokratából)

A polgármester felébredt hetvenhét házának hetvenhét szobájában, rányitotta szemét a nagy üvegablakra, amelyen túl - a távolban, a szmogfelhők alatt - látszott a város, amelynek vezetésére hajdan megválasztották őt bölcs és megfontolt szavazói. A kifogástalan eleganciájú inas meghajolt, és diszkréten jelentette:
- A kocsik előálltak.
- Mind a hatvanhat? - kérdezte nyűgösen a polgármester.
- Csak hatvanöt, az egyik meghibásodott. De már iderendeltük az Óperencián túlról a sebességváltó-javító sárkányt, saját gépén érkezik, negyvenezer aranytallér plusz áfa a tarifája.
- Telik rá az adófizetők pénzéből? - aggályoskodott a nagyember.
- Telik - bólintott az inas. - A sofőr kérdezi - folytatta alázatosan -, hogy az eunuch is jön-e?
A polgármester megvakarta az állát.
- A hárem ott van már?
- Melyik?
- Hát amelyiket tavaly vásároltunk a török szultántól, testvérvárosi partnerségünk építésének kezdetén.
- A török szultántól az arab telivéreket vettük, már ropogtatják a gyémánt-szénát, amit a bajadérok szórtak eléjük.
- Telik nekünk bajadérokra a fizetésünkből? - aggályoskodott újra a nagyember.
- Telik - bólintott az inas. - A háremet egyébként a burkus királytól kaptuk, akivel meleg kapcsolatot ápolunk. Nagyon meleget.
- A háremmel nem ápolunk meleg kapcsolatot! - tiltakozott a polgármester. - Az eunuch marad. - Erről megint eszébe jutott valami: - A nagyasszony felébredt már a szomszéd kastély kilencvenkilenc szobájában?
A hű alkalmazott e tárgykörben is tájékozottnak bizonyult.
- Úgy értesültem, felébredt, de nem tudunk átmenni hozzá, mert még nem készült el a hármas libegő, amit tizennégy éve ígérünk neki.
- Ellesz még libegő nélkül egy darabig! - legyintett a polgármester.
Aztán felkelt, titokzatoskodva odasettenkedett az inashoz, eléje lépett, egészen a füléhez hajolt, és suttogva előhozakodott a legfélelmetesebb, legvészjóslóbb kérdéssel:
- És a választóim? Ők felébredtek már?
Az inas nagyvonalúan mosolygott:
- Azok sosem fognak felébredni!