Jó magaviseletű bűnözők
TÖRVÉNYSZERŰ-E, AMI BEKÖVETKEZETT

Bányai György

Emésztőgödörbe dobva gyilkoltak meg egy születésnapját ünneplő, diszkóból hazafelé tartó kislányt Szécsényben. A halál oka: fulladás. Violetta a temetését követő napon lett volna tizennégy éves. Addigra a bíróság már előzetes letartóztatásba helyezte azt a nála tíz évvel idősebb fiatalembert, aki a rendőrségen bevallotta: ő ölte meg a lányt. Nem is oly rég szintén beismert valamit: megerőszakolt egy másik nőt. A barátnőjét. Ezért mindöszsze tizennyolc hónapot kapott, mivel a tárgyalásról lemondott. A kiszabott büntetést jó magaviselet címén harmadolták, tizenkét hónapot kellett leülnie. Hazatért - és most újra előzetesben van. Törvényszerű-e, ami bekövetkezett? Védelmet nyújt-e a jog a "potenciális visszaesők" ellen? Miért felel a döntést hozó bíró? Segíthet-e az elítélt személyiségét tesztelő pszichológus? Megoldást jelent-e az utólagos felügyelet? Megkülönböztetett figyelemmel kísérje-e az állam a különlegesen durva, erőszakos cselekmények elkövetőit?

 

Ha higgadtságunkat nem is, objektivitásunkat mindenképp meg kell őriznünk. Ezért szükséges leszögezni: a letartóztatott fiatalember hivatalosan nem gyilkos. A történet főképp a vallomásán alapszik, aminek két évvel korábban nagy jelentősége volt. Cserébe ugyanis kérhette, hogy - enyhébb ítélet reményében - "tárgyalás mellőzésével" szabják ki rá a büntetést. Az ügyész partner volt ehhez. Maga is indítványozta a gyorsított eljárást.

 

A legfőbb ügyész, Polt Péter ma azt mondja erre: ők ugyan nem tudhatták, hogy a vádlott két év múlva ölni fog. Kétségtelen. Ám azt nyilván tudták, hogy így a maximálisan kiszabható nyolc év helyett a szabadságvesztés időtartama legfeljebb három esztendő.

 

Hogy a fiú megbánta-e tettét, jószerivel csak a papírokból olvashatta ki a bíró, mert már az elnevezésből is látszik: ilyenkor nincs tárgyalás, csak "nyilvános ülés" van. A bíró a nyomozás adataira, a beismerő vallomásra és a nyomozó szervek által elé tárt bizonyítékokra hagyatkozhat. S hogy még egyszerűbb legyen: hármas tanács helyett "egyesbíró" ítélkezik. Ő pedig olyan büntetést szabhat ki, amilyet "nyilvános ülés" esetén a törvény megenged.

 

A szécsényi gyilkosság után (miatt) számos támadás érte ezt az eljárást. Még Gyurcsány Ferenc is megszólalt: szigorításokat szorgalmazott. Az igazságügyi miniszter, Petrétei József pedig sajtótájékoztatón jelentette be a tervezett változtatásokat. Egyebek közt azt, hogy az erőszakos bűncselekmények megítélésekor kizárják a "tárgyalásról való lemondás" lehetőségét. Mindig tartanak tárgyalást.

 

Amúgy a megszólaló jogászok mindegyike állítja: tulajdonképpen hasznos ez az eljárási forma. Gyorsítja a körülményes procedúrát, s olcsóbbá is teszi. Garanciákat is nyújt. Ilyenkor ugyanis minden ülés nyilvános. Nincs zárt tárgyalás. A nyilvános ülésen felszólalhat az ügyész és a védő is. Fiatalkorú pedig eleve nem mondhat le a tárgyaláshoz való jogáról.
Nemcsak az ítélet mértéke keltett felháborodást, hanem az is, hogy a mostani gyanúsított még a kiszabott másfél évet sem ülte le. Jó magaviseletéért harmadolták a büntetését, és feltételesen szabadságra bocsátották.

 

Ő pedig kijött, és - vallomása szerint - gyilkolt. Hasonló ügy volt a balástyai rémként emlegetett sorozatgyilkosé, aki - miután erőszakos közösülésért kiszabott büntetéséből szabadult - hamarosan öt nőt fojtott meg szerte a tanyavilágban. A százhalombattai (szintén ötszörös) gyilkos pedig a börtönből fenyegetőzik. "Ha majd kijön..."

 

Ám előre büntetni valakit, mert feltehetőleg (várhatóan) ismét ölni fog, jogállamban képtelenség. Fontos érdek a társadalom biztonsága, de nem lehet mindenkit élethossziglan bezárni. Valamikor az is kijön, akit mégoly hosszú időre elítélnek. És ha feltételesen szabadul - miként szécsényi gyanúsítottunk -, van jogszerű megoldás. A "figyelemmel kísérés". A pártfogói felügyelet.

 

Felügyelet

Dr. Gönczöl Katalin kriminológus, volt ombudsman régóta foglalkozik a visszaeső bűnözés kérdésével.

Tehetett volna másképp is a bíró?

Nem értem, miért mondják, hogy az illetékesek tehetetlenek. Ma is megteheti a büntetés-végrehajtási bíró, hogy a feltételes szabadságról döntsön, vagy néhány megszabott magatartási kötelezettséget írjon elő a szabadulónak. Ilyen például az, hogy pszichológussal, pszichiáterrel tartson kapcsolatot. Ki lehet tiltani bizonyos helyekről - például a szórakozóhelyek környékéről. Meg lehet szabni, kivel nem találkozhat. Pártfogó felügyelőt rendelnek mellé, akinek - a közhiedelemmel ellentétben - nemcsak az a feladata, hogy "simogassa", segítse, állást szerezzen neki. Védenie kell a közérdeket is. A pártfogó követi a rá bízott ember életvitelét, ellenőrzi, hogy betartja-e a szabályokat. Ha nem - és ezt jelenti -, az elítéltnek le kell töltenie a büntetéséből hátralevő éveket, hónapokat. Más kérdés, hogy a kötelmek csak a feltételes szabadság idejére szólnak. Kiterjesztésükkel az Alkotmánybíróság nem értett egyet. És mivel jogállamban "jövőbeli várható bűncselekményre" nézve senkit sem lehet korlátozni, "büntetni", más megoldást kell alkalmazni.

Például?

Az emberrel foglalkozó tudományok segítséget nyújthatnak a jognak. Keresni kell a lehetőséget arra, hogy figyelemmel kísérjük a súlyos, erőszakos bűncselekmények elkövetőinek sorsát.

A nyilvánosság nem segíthet?

Azok a megoldások, amelyeket az Egyesült Államokban alkalmaznak - például, hogy a szexuális vagy más erőszakos bűncselekmények elkövetőinek fényképét, adatait fölteszik a világhálóra -, Európában nem állnák ki az alkotmányosság próbáját.

Gyakori, hogy erőszak elkövetője "megismétli" tettét?

Az erőszakos bűnesetek száma Európában növekszik. Nálunk az összes eset kilenc-tíz százaléka ilyen. Három-öt éven belül újabb erőszakos bűncselekményt a szabadulók tíz százaléka sem követ el. A szexuális erőszaknál ez az arány alacsonyabb. Baj van, kockázat mindig lesz, de a veszély csökkenthető.

Hajlam

Van-e hajlam az emberben a gyilkosságra, szexuális erőszakra? És ha igen, bizonyossággal megállapítható-e? Dr. Gaál Katalin igazságügyi elmeorvos számos ilyen eset szakértője volt.

Mit vizsgál ilyenkor?

Megállapítjuk: fennáll-e tudatzavar, elmebetegség, értelmi fogyatékosság, szellemi leépülés, kóros személyiségzavar. Ezek a büntethetőséget korlátozhatják, kizárhatják. Kérdés, hogy a gyanúsított vagy a vádlott képes-e a bűncselekmény következményeinek felismerésére. Mindig együtt dolgozom a pszichológussal. Ő a tesztek segítségével alaposabb képet rajzol, képes az intelligenciaszint pontosabb mérésére is. Az elmeorvos előtt sokan rejtőzködnek, hárítanak. A teszt kevésbé manipulálható.

Meg lehet-e állapítani valakiről, hogy ilyen vagy olyan bűncselekményt fog elkövetni?

Bárkiről feltételezhető. Nem mindegy persze, mi is az. Sok mindentől függ. Miként az is, hogy végül megteszi-e. Aszociális személyiségnek a bűnismétlése valószínű.

Hogy érti ezt?

Mondjuk: valaki elhatározza, hogy zsebtolvajlásból fog élni. Nem a helyzet hozza így. Eltervezi. Teszem azt, nem szeret dolgozni, nem akar szegény sem maradni, s úgy látja, ez a járható út. "Kriminogén" személyiség.

Aki ölt, legközelebb ismét megteheti?

Nem. A gyilkosságok zöme indulatból következik be.
A végzetes verekedések zömében halált okozó testi sértés a vád. Az persze már gyilkosság, ha valaki szíven szúrja a másikat, mert számolnia kell azzal, hogy áldozata meghal. Ám aki bicskával felszerelkezve indul a kocsmába, általában nem ölni indul, még ha vita közben könnyen előrántja is a kést. Az emberölés többnyire véletlenszerű. De nem mindig. A bérgyilkos például ebből él.

Őt mi viszi rá?

Pénz, érzelmi sivárság. Nem fontos senki, semmi.

A szexuális bűncselekmények elkövetőit mi vezérli?

Köztük is érdemes különbséget tenni. Az exhibicionisták például nem bántalmaznak másokat. A pedofilok is ritkán erőszakosak. A szexuális bűncselekmények elkövetőinek vizsgálatakor az elmeszakértő nehezen boldogul. Az erőszakos közösülés beismerése ritka. Hallgatnak róla, hogyan, miért tették. Arról is, milyen a szexualitásuk.

Milyen? Gátlásosak, erőszakosak?

Nem feltűnő az eltérés. De nem tudnak megfelelő partnerkapcsolatot kialakítani. Nem tanulták meg uralni vágyaikat.

Nem képesek rá, vagy nem akarják?

Infantilis személyiségek, fogyatékosok kevésbé képesek erre. A szadisták nem is akarják. És az erőszak a problémájuk megoldási módja a szexulitásban is. De ettől még beszámíthatóak

168h