Kedves uram.

"Közölte velem: a feminizmus az, aminek Ön identifikálja magát."

Hogy nem ezt közöltem, vagy ezt így biztosan nem közöltem, alighanem lényegtelen, nem vagyok én annyira fontos, hogy bárki vegye a fáradtságot szavaimat viszonylagos pontossággal értelmezni.

Mondjuk valójában fel sem merült bennem, hogy önnek a fogalom értelmezéséhez az én meghatározásomra lenne szüksége ahhoz, hogy esetleg egy röpke gondolat idejére felülvizsgálja a maga - szerintem - méltatlanul felületesen alkotott véleményét.

A polémiát azonban félek folytatni, mert olyan ösvényre kerültünk, ahol én nem ismerem a járást.  Ezt olvasom ugyanis a válaszában: "Én annál többet, mint amit Öntől, Önöktől kaptam, már régóta nem várok az emberektől. "  Először beleestem abba a csapdába, hogy gondolkodni kezdtem a szavain,  (én nem vagyok elidegenedett ) ráadásul ismét némi riadtsággal: végülis mit tettem? Mit is kaphatott tőlem, ami ezeket a keserű szavakat indikálta? (noha figyelmeztet: nem dühös és nem is kiábrándult) Aztán arra gondoltam, a válasz csak magában van, énnálam nincs megoldás. Ezért hát maradok híve és befejezem a társalgást.