Tisztelt uram!

Sajnos csak a munkahelyemen van internetezési lehetőségem, ezért kellett sietnem, ezért írtam rosszul a nevét. Munka közben sem nagyon tudok lemondani arról a nagy (intellektuális)  kalandról, hogy az ön vitáját olvassam, értelmezzem (ebben semmi gúny nincs, halál komolyan írom), a válaszról már nem is beszélve, de sajnos sietnem kell közben, nincs mese.  

Ezt a dühöt nehezen értelmezem, de balgaság is lenne energiát feccölni bele, ennek megértéséhez alighanem ismernem kéne. (úgy értem személyesen, mert az írásait ismerem)  "...márpedig ha Ön nem pusztán ütni akar rajtam::" atyaég. Sem pusztán, sem nem pusztán nem akartam ütni, valóban meglepett, hogy egy ilyen akkurátusan fogalmazó és gondolkodó ember egyszercsak ennyire leegyszerűsít. Ami a megbántottságot illeti: hát magamra vettem persze az inkriminált mondatot, én ugyanis anélkül, hogy bármilyen szervezethez, mozgalomhoz tartoznék feminista vagyok. Épp azzal az egyszerűséggel, ahogy humanistának is identifikálom magam, és - már megbocsásson - az magától már megint szokatlanul botor érvnek tűnik, hogy a feminizmus anakronista attitűd lenne, egyrészt az sem gondolom, hogy nálunk minden  rendben lenne ezügyben, de hát ha így lenne is, még mindig ott a világ többi része. Mindezzel azt akartam jelezni, hogy a "feminista"  ( akár a humanista, vagy a kommunista ) nem egy - mondjuk egy konkrét probléma lekűzdéséig viselendő - jelmez, hanem a személyiség része, és nem jár szükségszerűen semmiféle ellenséges érzülettel.