Hahó mindenkinek!!!

 

Hulla fáradt vagyok, éjjel-nappal a kiskutyák mellett virrasztottam. Most nem is tudok így hirtelen mindent megírni, de majd holnap bepótolom... Előszöris aludnom kell néhány órát...

 

Nagyon köszönöm a sok érdeklődést és, hogy aggódtatok értünk!

 

Mindenkit megnyugtatok, mostmár úgy néz ki nagyjából normálisan folynak a dolgok, szerencsére! :))))

 

Picim első kölyke csak koradélután (17.-e) érkezett meg, sajnos farfekvéssel és holtan, őt az állatorvos segítette világra, akkor, még úgy gondoltuk, hogy túl sok időt volt a szülőcsatornában, és így megfulladt.

De miután a következő két picur is halva született, és utánuk egy alvadt vérgombóc is kikerült valószínűvé vált, hogy egy ér megpattanhatott még korábban, ezért pusztult el a sorban utolsó 3 kölyök. :(((((((((((( És ezért érkezhettek korábban a kölykök.

Annyira el voltam keseredve, hogy azt szavakkal ki sem tudom fejezni... :(((( Picit sajnáltam, aki végigmegy mindezen és.... :(((

 

Mivel Picim már 4,5 éves lassú volt a méhe, így összesen 3 oxitoxin (azthiszem így írják) injekciót kapott (izomba kell adni), ami serkenti a méh összehúzódását (és a tejtermelést állítólag). Az elsőt az első kölyök után, a 3.-at este 22 órakor...

 

A lényeg, hogy nagy megnyugvásunkra, és boldogságunkra a vércsomó utáni kölykök szépen megszülettek és éltek. Érdekes módon a legnagyobb: "Dömpike" csusszant ki a legkönnyebben...

 

Hajnali 2-re megvolt 4 picuri, és azt hittük vége a szülésnek... Mindenki megnyugodott...

Ehhez képest reggel, amikor próbálkoztunk a szoptatással, megint elkezdődtek az összehúzódások, és megszületett még egy gyönyörűszép kiskutya, mindenki hatalmas meglepetésére... :))))

 

Picikém teljesen kivolt mindezek végére, és csak az utolsó kölyök reggeli születése váltotta ki benne az anyai ösztönöket... Mostanra már rettenetes gondos anya, őrzi, tisztogatja, szoptatja őket, és borzasztó büszke a kiskrammókra! :))))))))))

 

A szülés óta történtekről majd holnap...

Puszi mindenkinek!