engem is megnyugtat, hogy nem egyedül vagyunk ezzel a pisilési szokással:)

nálunk amúgy is mindig nagy szám a pisilés, mert ugye Pepe kézenállva, Koko szépen felemeli a lábát, de sokszor olyan magasra, mint egy balettos, párszor el is akart már dölni, elvesztette az egyensúlyát:))))))) A másik meg, míg Pepe kakál, tuti, hogy a Koko odamegy, és oldalbaspriccenti:) Legtöbbször hajszálhíján mellémegy szerencsére, de volt már hogy eltalálta a Pepét:)))) Szóval kész cirkusz... Ja, meg nagydolog után a kaparás, hát az táncnak is beillene:))))))))))))

ájulás szerencsére nálunk még nem volt, de azonkívül sok minden. Pepe tíz hetesen kipottyant egy kislány kezéböl, le a betonra. Na, akkor azt hittem, szegénykém ott maradt, mert meg sem mozdult, de aztán míg a dokira vártunk, elkezdett lélegezni. Sokkot kapott, szerencsére belsö vérzése nem volt, így pár nap múlva teljesen felépült. Nagyon kell vigyázni a kicsi kutyákra, mert a legtöbb ficánkol mint a hal, és ha valaki nem tartja erösen, megvan a baj:/

Koko is sokat szenvedett a fülével, mert az elözö dokink rendesen félrekezelte, volt hogy pár hétre hatott a krém, vagy csepp, amit felírt, aztán kiújult a fájdalom. Mire doktort váltottunk (a jelenlegi), ö pedig három hét alatt kikezelte Kokot a megfelelö gyógyszerrel, laborba küldte a kenetet, meg minden. Azóta sincs problémánk.

volt kutyaharapás is, autóbaleset is, bunkó ember is... szóval azért egy kutya élete is tele lehet történésekkel... nem mindig pozitívval ugye, akármennyire is igyekszik a gazdi védeni öket.

De én most már nem engedem a kutyáimat sehol póráz nélkül, csak ha megbizonyosodtam róla, hogy egy kilométeres körzetben se kutya, se ember, se autó:/