Kedves E.G. !

 

Igazából megleptél , mert valami gorombaságra számítottam. Lehet , hogy bennem van a hiba.

 

Én ezzel szemben azt tanácsolnám, hogy ezeket a tulajdonságokat ne tiszteld! Soha és senkiben.

 

Miért? Mi ezzel a probléma?

Már fiatalon is idősebb barátaim voltak , valahogy jobban éreztem magam közöttük , mint a velem azonos korúak között. Okosabbak voltak , tapasztaltabbak, lehetett tanulni tőlük. Ez nem vonatkozik feltétlenül a filozófia tárgykörébe.

 

Helyesebb tehát, ha az emberben a tudásnál lényegibb tulajdonságokat értékelünk. Mindenek előtt az őszinteséget. A nyíltságot, az egyenességet, a jellemességet.

 

Ezeket a jellemvonásokat a mai emberiség már régen elfelejtette. Sajnos bármennyire is jól esik olvasni , hogy mit kellene értékelni magunkban , ez talán sohasem létezett. Talán a régi lovagkori olvasmányaimban léteztek ilyen ideák , amiért az akkori hősök készek voltak meghalni.

 

A teljes és feltétlen tiszteletet nem tartom jónak. Ha mindenki így viselkedne egy adott illetővel szemben /ti. a feltétlen elfogadás és tiszteletadás/ , akkor az az egyéni "ego" káros növekedésével járna. Nem feltétlenül , de az ember már csak ilyen. Fogalmazhattam volna ezt egészen parasztosan is , de az nem ide való.

 

Azért térek vissza néha , mert indulatos vagyok. Ez örök hibám. Eldöntök valamit , döngetem a mellemet , hogy soha többé , még egyszer soha. Azután jön egy válasz , amin rágódok egy darabig , majd kitör belőlem az "állat". Ha erről egyszer majd le tudok szokni , talán hosszabb életet is megérek , nem kell idő előtt infarktust kapnom. Az ilyen kitöréseimből származnak azok a hozzászólásaim , amiket később megbánok , hiszen azok mintha nem is tőlem származnának. Senki sem tökéletes.

 

Abban mindenesetre igazat adok neked , hogy BE igazán kinyilváníthatná a véleményét. Megtámogathatná országunk repedezett oszlopait :)) . De azt szeretném , ha a családot kihagynád a mondanivalókból. Az ilyen irányú megjegyzések szerintem egyáltalán nem kívánatosak.