A "tar"-ról jut eszembe. Nemrég olvastam erről:

 

"

Most már szinte biztos, hogy ha egy ősműveltségben járatos magyar ember végre odamegy, (itt Glastonburyről van szó) többet is megtudhatunk még e szent helyről és keltáinkról is. Mielőtt odamennénk, nézzünk körül Tor hegye körül is. Ami a fel(TOR)lott sziklákat, Tor hegyének a környező síkságból kiemelkedő szokatlan (TOR)z alakját, nevét illetik, amint a (TOR)ony, - felhalmozódott, (TOR)lott anyag értelemben,- a kelta-angol TOweR hű párját, és DOveR (TOR)lott fehér szikláit, falait, vagy a sziklákon lezúduló habzó patak fel(TOR)lott vizét; a mai országutakon előforduló (TOR)lódásokat; az etruszkok és magyarok halotti (TOR)ló-it,[1] akik jóvoltából fel(TOR)lanak a fájdalom érzései az elvesztett családtag, rokon miatt, sok kétségünk már nem maradhat, miért nevezik (TOR)-nak Tor hegyét egy ősi magyar szógyökkel leírva. De ha már olyan sokáig gyöTÖRtük lovunkat, hogy a háta TÚRos lett a sok fekélyes szőrTORlástól, ha elTEReljük a forgalmat az útjavításnál, majd ha elTÖRöljük az elTÉRítési rendelkezést a munkálatok befejezésével, megköszönve az arra járók TÜRelemmel viselt TŰRését a TORlasz miatt, akkor megint továbbléptünk a gondolatfűzésben. Az erdő idejének lejártával TARoljuk, és felTORoljuk a fát is TORnyokba rakva, és TARra vágjuk az erdőt, és TŐRt döfünk a disznóTOR kezdetén szegény kiöregedett malacunkba, akkor végképp megnyugodhatunk. Azért, mert magyarul nevezték el azok, akikben mindig megbízhatunk, mert mindig mindent annak neveztek el, ami. Ha mégsem értenénk meg, az a mi bajunk. Ugyanilyen a TÖRökországi TORosz hegység TARajosan felTORlódott (T)ORmos csúcsaival, ugyanilyen a nagyTARajú TORlott vízhullám is a tengereken és a Balatonon is, a veszettül öklelő és erős szügyű TARjas bika is, amelyet a régiek TAURuszként, TORoszként[2] ismertek, az erős mellű disznó is zsíros TARjával, és az Alpok TAUERn nevű hegységei szintén igen TARajos, TARjás, TORlós csúcsaikkal. Aki pedig nincs az ősi tudás birtokában, az nem tudja felTÚRni FARagószerszámával TORva, TÚRva a fát, követ a fent említett jeleneteket megörökítendő, nem beszélve a vesződséggel felTÚRt, szántott földről, amelyen az eke által felTORlasztott, kifordított barázdák adják a vetés lehetőségét, és a betakarított, felTORnyozott termés után már csak a kopaszra TARlott TARló marad vissza a TARlás után. A magyar nyelv mágiájával megidéztük a Tor névadóit. Mindezzel rámutathattam egy újabb, igen erős, az élet szinte minden területére behatoló magyar ősi teremtő gyök létezésére is, amelyben a T-R mássalhangzók azonossága mellett mindig valamilyen szokatlan felgyülemlés, torlás, tornyosulás, durva és szokatlan változás, rendkívüli erő, illetve annak átvitt értelmű leképeződése látható az értelmileg összefogható jelentésmozzanati síkon.

            Nézzük most meg, hogy a Tor hegye körül élt kelták mai utódai használják-e a T – R gyököt, és ha igen, hogyan teszik ezt.

“TÁIR lealacsonyít, megaláz; csökkent, megkisebbít, letarol

TÁIR-g feláldoz, merényletet követ el

TÁIR-ge termék (tárgy) > TÁIR-ge-óir termelő, fegyverkovács (tárkány)

> (TARANIS a fegyverkovács, kalapácsával dörgést előidéző isten)

TAIR-se-ach megbízható, hűséges (> társas)

TAR jár, tér, térül, visszatér, megtér

TAR-la-igh összegyűjteni, összeszedni > TARRÁIL terel, összeterel

TIOR szárít, kiszárít; leéget, felperzsel > TUR száraz, tar; rideg

TIR vidék, terület; ország

TOIR-ch-igh (meg-) termékenyít > TOIR-ch-eas terhesség > TORR-ach terhes

TOIR-m-isc [toramask] meggátol, megakadályoz; eltorlaszol

TOIR-n-each dörgés > TOIR-n-éis hatalmas zaj, durranás

TÓRA-igh keres, kutat, túr > TARATHAR földfúró (-túró)

TOR-pa rög > TOR-pánta lassú, alig mozgó

TÓRRA-igh halottól ünnepélyesen elbúcsúzni, torozni > TORRA-mh halotti tor

TUAIRIN füves táj, puszta

TUAR jel, előjel, ómen; jóslat > TUAR-úil isteni, csodálatos, varázslatos; megjósoló, előrejelző

TÚR torony”[3]

            A T – R gyök kiterjedt és szerteágazó megléte, szerves jelenléte, beágyazottsága a szintén szerves kelta nyelvben nem engedi meg feltennünk sem a véletlen eltanulást. Ugyanolyan tömény, mint magyar párja, ezzel tovább erősíti a K – R gyök körül szerzett véleményünket a magyar-kelta nyelvazonosságról. Ott is összetartó szóbokrot alkot, amely a kelta szellem saját alkotása.

            Tor hegy Magyarországon is van. Ez is jeles hely, de későbbi esettel kapcsolatos. “Álmos halotti torát a Tor-hegyen tartották, és a Bodrognál lévő Szomoron temették el. Ebből lett a néphagyományban TOR + SZOMOR – Szomotor.”[4]

[1] Dr. Szabó Károly: Etruszkok és magyarok. Design & Quality, Budapest, 1997, 31-32. o.

[2] Az –usz, -osz, stb. görög főnévvégződések egyszerűen a régi magyar hátravett határozott névelőt – így itt névutót jelzik, erről a hettita-hurri nyelvi részben példát is mellékeltem. Vagyis az ősrégi ragozott alanyesettel (nominativus) állunk szemben – ld. magyarban: atyus, após. Ha ezekből a görögök révén (csak a példa kedvéért) Atthus vagy Aphos vált későbbi átvételeik során, megleltük az átváltozás lényegét.

[3] Timaru-Kast Sándor szíves közlése. 1999.

[4] Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig. Orient Press, Budapest, 1996. 505. o.