Kâtikám, a lakás üres nem volt, csak eppen eleg kaotikus allapotok uralkodtak, hol itthon laktam, hol honapokig nem, amikor eva atköltözött ide Kölnböl egyedül (!), epp Heilbronnban voltam 500 km-re, nem kaptam szabadsagot, es semmi nem lett megcsinalva rendesen, barmilyen fiokot, szekrenyajtot kinyitottal, ömlött ki belöle a cucc, soha nem talaltunk semmit, semminek nem volt helye. Aztan nyaron ugyan visszaköltöztem (immar Münchenböl 5 honap tavollet utan), de egyreszt egyfolytaban dolgoztam az etterem ajtajaban, masreszt bölcsesz leven nem fülött a fogam a kalapacsot es egyebeket a kezbe venni. De most a gyerek mindenfele energiakat felszabaditott bennem, es itt volt par napig ket nagyon jo magyar baratom is, akik ezermesterek, es radöbbentettek, hogy bölcseszseg ide vagy oda, semmi nem ördöngösseg, csak meg kell valaki mutassa, es en is tudok furni, szekrenyt összerakni, stb. Es hogy sikerelmenyem volt, meg is jött a kedvem, tök jo. Ma felraktam pl ket uj lampat a falra es egy konyharuhatartot, holnap meg elkezdem atfesteni a konyhai ülögarniturat, ami ösregi, arany es ezüst szinekkel festem, be vagyok lelkesedve, a polcokbol megmaradt mindenfele maradek fakbol meg Evanak csinalok ékszertartó szekrénykét, arany az oldala, ezüst az ajtaja, mint a csácsogó madárka kalickájának a népdalban. E. Peti