A legutóbbi MANCSban a Pedellus mellékletben van egy jóféle cikk, bizonyos Cseörghey Tamás pedagógus tollából, -Elméleti pedagógia, formális nevelés- címmel.
Sajnos nem tudok linket adni hozzá még, mert nem elérhető. (aki meg tudja varázsolni az legyen szives rakja ide , kösz.)
Témája az ELTÉ-n 2003 őszétől müködő Pedagógiai-Pszihológiai Kar, (Pepszi), és az alá tartozó Neveléstudományi Intézet.
A szerző azt kifogásolja hogy az elméleti pedagógia, amit ezen a néven leoktatnak, semmiféle gyakorlati segítséget nem nyújt az átlag pedagógusoknak. Amit ezen a néven tanítanak aza szerző szerint nem más mint bizonyos "egy-egy rangosabb tanár pár éve formába öntött zavaros magánfilozófiája."
Bizonyítékul hozza fel a 'motiváció' meghatározását, Réthy Endrénétől "egy kívánt célállapot elérésére késztető irányító, interaktív tevékenység. A tanulásra mozgósító különböző pedagógiai eljárások összessége, melyekkel a tanításai-tanulási folyamatban felébreszthető a tanulási kedv e kitűzött célok eléréséhez szilárd elhatározás, és hatékony tevékenység váltható ki a tanulókban."
Bábosik Istvántól milyen folyamatok zajlanak a mai magyar iskolákban:
" Ha megkiséreljük most már a nevelési célokra és értékekre konkretizálni és formalizálni a fejleményete, ara jutunk hogy a nevelési modellekben a normatív célfeltételezésektől a nem normatív megfogalmazások felé, az affirmatív cél és értékkinálattól a nem affirmatív helyzet elé, az értékcentrikus feladatorientációtol az értékrelativisztikus-értéksemleges feladatértelmezések felé tartó mozgásirányok írhatók le.."
A tábláról azt tudhatjuk meg az oktatástechnológia szerint " a taneszközök első nemzedékében tartozó háromdimenziós tanári demonstrációs eszköz."
Nos ha valaki már szigorlatozott a pedagógia-pszihológiából, vagy az oktatástechnológián rágta már keresztül magát, (mint én) az, az bizonyára megérti a szerzőt.
Aki pedig már tanított akár még képesítés nélkül, akár már régóta gyakorló pedagógus, az egyöntetüen állította hogy ez semmit sem ér a valóságban.
Vélemények, tapasztalatok ?
