A tudományok egzaktsága

Egyetértünk Hegedűs Józseffel akkor is, amikor a különféle tudományok között, a megbízhatóságukat illetően tapasztalható, a természetükből fakadó, lényegi különbségekről beszél, amelyek a műszaki tudományok előnyét és a nyelvészet, őstörténetírás hátrányát mutatják. Például egy nyelvész, éppen a képzettsége miatt, az egyetemeken kultúrpolitikai nyomásra tanított prekoncepciók alapján állva gyakrabban tévedhet, vagy a nyelvészet egzaktságának alacsonyabb szintje miatt korrumpálhatóbb, mint egy mérnök, aki a nyilvánvalóbb természeti törvények miatt még egzisztenciális okokból sem vállalkozhat, mondjuk az örökmozgó feltalálására.

 Amiből a napnál világosabb, hogy a nyelvészek megállapításait eleve nagyobb bizalmatlansággal kell kezelni, mint a műszaki tudományok képviselőiét.

 Ebből következően a közember számára alig marad több fogódzó a józan eszénél és a tekintélytiszteletnél, ha választania kell az elméletek között.

Szőcs Géza (1994/19) így ír erről:
Nagyon nehéz bebizonyítani, hogy egy nyelvészeti felfogásnak, vagy elméletnek igaza van-e, vagy sem. Hiszen állíthat akármit, az élet gyakorlata nem fog rácáfolni. Hol a gyakorlat próbaköve a nyelvészet esetében, hol van olyan eset, amikor igenis kiderült, kinek mennyit ér a tudománya?

Nos, ilyen eset volt a sumér nyelv felfedezése, rekonstruálása. S nem tagadhatom, hogy ami a suméristák komolyan-vételét illeti, az részemről pusztán tekintélyi érvekre támaszkodik.

Oppert, Hinck, Rawlinson és társai olyan kétes krix-kraxok alapján, amilyen néhány ékírásos tábla, kihámoztak és megfejtettek egy addig tökéletesen ismeretlen nyelvet és ezt a felismerésüket később százezernyi régészeti lelet és megannyi belőlük kibontható történelmi, néprajzi, művelődéstörténeti adat igazolta. Ugyanakkor az ellenfeleik – akikre többek között Komoróczy ma is támaszkodik – minden ragyogó érvelésük, nyelvészeti iskolázottságuk és felkészültségük ellenére, hiába tagadták egy fél évszázadon át, a sumér nyelv mégis létezett. A felfedezőknek volt igazuk.
Most Komoróczyék azzal érvelnek, hogy jó-jó, létezett sumér nyelv, de az nem olyan volt, hanem „másmilyen", ám számomra itt érvényesül a tekintélyi érv: abban, hogy milyen is volt ez a sumér nyelv, inkább hihetünk azoknak, akik képesek voltak meg is fejteni, mint azoknak, akik képesek voltak a létezését is tagadni!

Komoróczyval szemben még egy tekintélyi érvre hivatkozhatok: ő úgy tesz, mintha sohasem hallotta volna Leonhard Woolley nevét, aki UR városát kiásta. Komoróczy antologiájának hatalmas bibliografiájában nem tesz említést róla, de így jár el legújabb pamfletjében is. Azonban olyan tudományos értékű sumerológia, amely Woolley munkásságát ignorálja, nem létezik! Különben is az UNESCO Woolley-t bízta meg egy őstörténeti tankönyv megírásával és nem Komoróczy kedvenc tekintélyeit. Ezért kénytelen vagyok Woolley tekintélyére hallgatva tudomásul venni, hogy a sumér nyelv és a magyar nyelv között lehet annyi hasonlóság, hogy azt legalább kutatni érdemes. Tehát nem a saját, hanem Oppert, Sayce, Lenormant és mások, legújabban meg Woolley sumerológiai tudására hivatkozom. Komoróczynak nem az én tudásomat kell vizsgáztatnia, hanem a felsoroltakét. Komoróczy egyhelyt rólam ilyen kifejezést használ: "vakmerő kritikátlanságában odáig merészkedik" stb. Annyira azonban "vakmerő kritikátlan" mégsem voltam, mint ő, hogy a terület legnagyobb tudósainak nevét és munkásságát a kérdéssel kapcsolatban tudomásul se vegyem.