Nézzük csak mit láttunk ma? Egy tartalékos, nagyon lelkesen küzdő Rákóczit, egy szép Petrók fejesgólt- végre-valahára jól is játszott, bár a legjobb nem ő volt hanem Balajcza- egy mákos Fradit és egy cirkuszoló László Csabát a végén. Ki kellett volna bírni a hátralévő három percet és akkor maradéktalanul elégedettek lehetnénk. Lászlót bírom egyébként, és ha lehiggad, akkor remélhetőleg bocsánatot kér majd Balajczától, hogy a meccs után nem fogadta a kézfogását. A bírókhoz intézett kirohanása pedig- ha erre a meccsre vonatkozott- nevetséges volt. Amellett megértem, hogy nehéz lehet mostanában a Fradi edzőjének lenni.