Azt hiszem ez teljesen meddő vita.
Csak példaképpen. Az 1800-as évek elején Pest-Buda lakossága szinte kizárólag német nyelvű volt . 1848-ra a város lelkesen magyar, magyar a nyelve is, sőt, még a német anyanyelvűek is magyarnak vallják magukat. Egy Rottenbillerről , Podmaniczkyről ki állítaná, hogy nem magyar ?
Szvsz tehát magyar az, aki magyarnak vallja magát és a többi magyar is magyarnak tekinti. Azt hiszem ezt a meghatározást be lehet helyettesíteni bármilyen népnévvel.
A XX. század eleje ( máig ható következményekkel) a nagy tisztulás korszaka. A világháborúk, a népirtások nyomait és sebeit még sokáig magukon viselik a lelkek.
Azt hiszem az a lényeg, hogy elismerjük e azt, hogy van kettős identitás vagy nincs. És ha van, akkor a kettősség mennyire összeegyeztethető. Hogy mi élvez elsőbbséget ill. kizárólagoságot.
Azt hiszem mindaddig, amíg nincs földrajzilag meghatározott "anyaország" ( pl. cigányok, kunok stb) addig ez viszonylag könnyen kezelhető. Létező anyaország esetén ennek kezelése sokkal érzékenyebb, sokkal problematikusabb.
Én úgy gondolom, hogy a témánál maradjunk, hogy mindazok, akiknél a kettős identitásban a magyarság akkor nincs semmi probléma. ( pl . svábok.) Akinél a másik identitás az erősebb, az valszeg oda vonzódik. Úgy gondolom, nekik helyesebb országot váltani, mert ez a kettősség mindenekelőtt nekik jelent problémát. Ezt természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie. Nem lehet könnyű döntés....