A '80-as években éltem egy darabig Japánban, és komolyan felvetödött,  hogy ott fogom folytatni az életemet. Volt sok pro és persze baromi sok kontra. Aztán egyszer úgy adodótt, hogy megprobáltam halászlét fözni az ottani barátaimnak. Kimentünk a piacra. Már a hagymánál komoly akadályok merültek fel. Hal az volt ugyan mindenféle, de persze csak tengeri. Na mindegy, mindenböl vettem olyat, ami valamennyire azért hasonlított az itthon megszokott kellékekre. A végeredmény ehetetlenül szörnyü lett. Na ez aztán végképp eldöntött mindent, és pánikszerüen hazamenekültem. Pedig azóta is a szusi a kedvenc kajám, és akkoriban egyértelmüen japán volt a világ legfejeletteb, leggyorsabban fejlödö technikai civilizációja, itthon meg Kádár Jánosnak hívták a föfönököt.